Tihanyi Lajos

(Budapest, 1885 – Párizs, 1938)

Tizenegy éves korában agyhártyagyulladás következtében elveszítette hallását, süketnéma lett ezért abbahagyta iskoláit, és fényképészinasnak tanult. Festői tanulmányait az Iparrajziskolában kezdte, majd  magániskolában tanult tovább. 1907-ben érkezett a nagybányai művésztelepre, ahol nyaranként 1910-ig dolgozott. 1910-ben Párizsban járt, megismerkedett Van Gogh, Cézanne és a fauve-ok művészetével, főként Matisse hatott rá. Nem sokkal később kijutott Itáliába, ott mindenekelőtt El Greco művészete ragadta meg. 1909-ben meghívást kapott a MIÉNK tárlatára. A Nyolcak tagjaként, 1911-ben és 1912-ben részt vett a Nyolcak Nemzeti Szalonban megrendezett bemutatóin.

 Az 1910-es évek egyik vezértémája számára a portré  volt. Fénypászmákkal szabdalt geometrizáló szerkezetükben az orfikus kubizmus és futurizmus hatását mutató, ám színhasználatukban és lélekelemző mélységükben az expresszionizmussal rokon arcképei a modern magyar portréfestészet festőileg és lélektanilag legösszetettebb alkotásai közé tartoznak. Ehhez a portré fókuszú korszakhoz kapcsolódik a Gyűjteményünkbe található 1918-as Ady Endre portréja.

A Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe emigrált, 1920-1924 között Berlinben élt, végül Párizsban telepedett le. 1933-tól az Abstraction-Création-csoport tagja lett. Tevékenysége összeköti a nagybányai neósokat, a Nyolcakat és az aktivistákat.

(Forrás: kieselbach.hu; viragjuditgaleria.hu)