Csók István

Csók István (Sáregres, 18565 – Budapest, 1961)

Festő. Apja jómódú molnár volt. 1882-ben kezdte meg tanulmányait a Mintarajziskolában: Székely Bertalan, Lotz Károly és Greguss János voltak a mesterei. Ezután külföldön tanult először Münchenben, majd Párizsban. Foglalkoztatták a történelemi témák, a millenniumra elkészítette nagyméretű Báthory Erzsébet (1895) című képét, ez a kép a második világháborúban elpusztult. 1897-től kezdve a nagybányai művésztelep dolgozott, ahol a plein air festésmód hatott rá, képei egyre színesebbek lettek, és egyre több népművészeti elemet használt. A huszadik század elejétől szívesen festette az alföldi tájat, alföldi jeleneteket. Pár évig Párizsban élt, de gyermeke 1910-es születése után végleg hazaköltöztek, ekkor új témaként a Balaton jelent meg képein. Később lánya, Züzü lett festményeinek rendszeres témája. 1914-ben retrospektív kiállítása nyílt a Műcsarnokban. 1923-től kezdve a Képzőművészeti Főiskola tanára volt. A háború után a már idős művész nagy elismertségnek örvendett itthon, 1949-től a Magyar Képzőművészek Szövetségének volt az elnöke, és kétszer is megkapta a Kossuth-díjat. Posztimpresszionista stílusát ekkor is megőrizve portrékat, tájképeket festett (Dunaföldvár, 1947). Halála után 1962-ben Cecén emlékmúzeuma nyílt.

Az 1929-es Felhős Balaton című képnek sokáig Csók nagybátyja, Klein Sándor volt a tulajdonosa, majd Dér Ferenc adományozta a Múzeum gyűjteményének. A Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár ezen kívül egy 1918-as olajképét őrzi Székely Ferenc bankárról, hitközségi vezetőről.

Forrás: www.kieselbach.hu; www.artportal.hu