Pór Bertalan

Pór Bertalan (Bátaszék, 1880 – Budapest, 1964)

Festő, grafikus. Tanulmányait a budapesti Mintarajziskolában, a müncheni Akadémián és Hollósy Simon magániskolájában, illetve 1901-től a párizsi Julian Akadémián folytatta. Berény Róberttel együtt volt Párizsban, rá is nagy hatást gyakorolt Cézanne művészete, hazaérkezése után a Nyolcak művészcsoport tagja lett. Az első világháborúban katonaként szolgált, de művészként is megörökítette a harctéren átélteket, 1916-ban kiadták a harctéren készült litográfiáit.  A Tanácsköztársaság idején részt vállalt a művészeti élet irányításában, és toborzóplakátokat tervezett (Világ Proletárjai Egyesüljetek, Feleségetekért és gyermekeitekért), melynek bukása után visszavonultan élt a szlovákiai Szliácson 1938-ig. Első egyéni kiállítása 1931-ben a párizsi Tuileriák palotájában volt. 1938 és 1948 között Párizsban élt, a német megszállás alatt letartóztatták, majd részt vett az ellenállási mozgalomban. Ezután visszaköltözött Budapestre és a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára lett, élete hátralévő részét nagyban a tanítás töltötte ki. Életének második felében több egyéni kiállítása volt, Párizsban és Budapesten egyaránt. Portréfestőként kezdte pályafutását, később a grafikusi oldala dominált a művészetében. Élete vége felé szocialista realista képeket is festett, mint például Rákosi Mátyás a kolhozparasztok körében. Egész munkássága során festett önarcképeket. 1951-ben Kossuth-díjat kapott.

A Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár gyűjteményében négy műve található: az 1932-es, Földes Istvánról készült tusrajza, mely Földes Lenke hagyatékából került a Múzeumba, Sas Náciról készített olajfestménye, egy kalapos nőt ábrázoló rajza 1957-ből, illetve a Próféták – vázlat a hegyi beszédhez című képe.

Forrás: www.artportal.hu; www.kieselbach.hu