Eppinger Weisz Margit
Eppinger Weisz Margit (Budapest, 1902 – Buenos Aires, 1989)
Festő. Eppinger Weisz Margit vagyonos, nagypolgári családba született, a család a háború előtt a Jávor utcában lakott. A háború után minden vagyonukat, köztük a többgenerációs könyv- és műtárgygyűjteményüket is elvesztették. A következő évet az ország és Budapest felszabadításának lezárásáig az 1919-ben Szlovákiához csatolt, Besztercebánya (Banská Bystrica) közelében élő Máriássy család birtokán bújtatva vészelték át. Visszatérésükkor a Sas utca 6-ba költöztek. Eppinger Weisz Margit lánya, Marion Eppinger visszaemlékezése alapján tudjuk, hogy a háború végét követő első nyáron családjuk Szentendrén bérelt házat és így édesanyja újra több időt tölthetett alkotással.
Eppinger Weisz Margit közvetlenül a második világháborút után két alkalommal vett részt kiállítóművészként egy-egy csoportos tárlaton. 1945 decemberében a „Szocialista képzőművészek kiállítása” című tárlaton az Andrássy út 41 szám alatt álló, Magyar Szociáldemokrata Párt hatodik kerületi szervezetének helyiségében mintegy harminc művésszel együtt szerepelt grafikai munkájával. Eppinger Weisz Margit szoros kapcsolatot ápolt az Európai Iskola tagjaival. Csekély számú, az 1940-es évekből fennmaradt alkotásának stílusából arra következtethetünk, hogy a világháború után, Szentendrén készült művei figurálisak és vastag festékréteggel kialakítottak voltak. 1946-ban a szentendrei városháza tanácstermében állított ki. A háborút követően rövidebb-hosszabb ideig Nyugat-Európába utazott, ahonnan művészeti kiadványokkal és folyóiratokkal tért haza. Eppingerék Sas utcai otthonában péntekenként a család szalont tartott, művészbarátok, zenészek, az akkori kulturális élet jelentős személyiségeinek részvételével. Ezeken, a főleg művészeti témákat tárgyaló esteken rendszeresen jelen volt például Barcsay Jenő, Czóbel Béla, Diener Dénes Rudolf.
1948-ban Argentínába emigráltak, ahol férje textilipari céget alapítot, amelybenő is részt vett: mintákat tervezett és készített. Az 1960-as években Dél-Amerikában, Dél-Afrikában és Európában is utazgatott, ezután tért vissza a festészethez. 1975-ben közös kiállítása nyílt a Martina Céspedes Galériában Alfredo Garzónnal. 1989-ben halt meg Buenos Airesben.
Az 1945 utáni periódusban készült munkái közül a legkorábbi egy egészen kivételes rajzsorozat. Eppinger Weisz Margit 18 rajzot1 készített az úgynevezett „népbírósági tárgyalásról”, melyeket korábban a Nemzeti Múzeum, majd 1996-tól a mai napig a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár gyűjteménye őriz. A művek keletkezésének körülményeiről csekély információnk van, nem tudni, hogy hivatalos felkérés után készültek-e, vagy Eppinger kiterjedt kapcsolatainak köszönhetően tudott engedélyt szerezni arra, hogy a történelmi jelentőségű eseményen személyesen jelen legyen. Az 1945 októberétől zajló „népbírósági tárgyalások” nyilvános események voltak a budapesti Zeneakadémián, amely az egyetlen nagyobb közönség befogadására alkalmas, Budapesten épen megmaradt intézmény volt. A zsúfolásig megtelt fűtetlen teremben csak előre kiadott jeggyel lehetett belépni. Eppingeren kívül csak Román György rajzait ismerjük a tárgyalásról. A realisztikus, objektivitásra törekvő ábrázolásokon a hallgatóság személytelen tömegként jelenik meg. Ezzel ellentétben a művész a vádlottak személyes vonásait, jellegzetes testtartását megrázóan hiteles módon jeleníttette meg.
Forrás: Eppinger Weisz Marion szíves szóbeli közlése alapján. (Budapest, 2018. november); „Szocialista képzőművészek kiállítása”. Népszava 1945. 267-es szám; Verba Andra: Csoportkép Szentendrével. Változó nézőpontok-állandó értékek a szentendrei művészet megítélésében 1945 – 1972. In: XX. századi magyar művészet – Szentendréről nézve. (A Pest Megyei Múzeumok Igazgatóságának kiállítási katalógusai 1.) Szentendre, 2003. https://www.margit.org/cronologia; Claudia Küssel: A magyar kaland. Szépművészeti Múzeum, Budapest, 2003
1 Címeik a következők. Szálasi Beregfy és báró Kemény; - Imrédy; - „A katonai páholy”;- Rácz Jenő a bíróság előtt; - A vádlott (Ezzel a címmel két különböző művet is ellátott); -Szálasi és báró Kemény; - Alakok a népbírósági tárgyalásról – aláírva fejekhez: Mándi Nagy István, Frank László;- Beregfi (Károly) a népbíróság előtt; - Wesenmayer (sic!) és a tolmács; - Vajna a népbíróság előtt; - Szálasi, Beregfy, Csia, Vajna és báró Kemény a bíróság előtt; - Beregfy, Kemény és Szálasi a népbíróság előtt; - Szálasi Ferenc a népbíróság előtt; - Szálasi és Beregfy; - Csia a bíróság előtt, - A vádbeszéd; A tárgyalás.
2 A fényképezés egyébként tilos volt, kivéve például Szálasi-perét.
Művei a gyűjteményben:
