Gábor Marianne

Gábor Marianne (Budapest, 1917 – Budapest, 2014)

Festő, grafikus. Gábor Ignác irodalomtörténész, műfordító lánya. Pályáját eleinte Berény Róbert és Szőnyi István segítették. Szőnyi István festőiskolája után 1935 és 1941 között a Képzőművészeti Főiskolára járt. Főiskolás korában a Szinyei Társaság az 1938-as Tavaszi Szalonon mutatta be az Örkényi-Strasser István unszolására beküldött első két képét. Az 1940-es évek elején a zebegényi művésztelepen alkotott, 1938 után számos önálló tárlata volt többek között a Nemzeti Szalonban és a Tamás Galériában, valamint rendszeres kiállító volt a KÚT (Képzőművészek új Társasága) kiállításain is. Járt tanulmányúton Belgiumban, Hollandiában, Olaszországban és a Szovjetunióban is. A második világháború alatt hamis papírokkal bujkált, az 1970-es 80-as években készült művein megjelennek a bujkálás és a vészkorszak emlékei. 1949 és 1957 között munkáit „polgárinak” bélyegezték és nem állíthatott ki. 1957-ben a Csók Galériában Kassák Lajos rendezett kiállítást a számára, először a mellőzött időszak után. Ezután lassan a hazai és a nemzetközi sikerei sem maradtak el. 1958-ban a brüsszeli világkiállítás magyar napján, az Antwerpenben rendezett bemutatón szerepeltek képei. Egyik festményéhez 1966-ban az olasz költő Diego Valeri írt verset, a firenzei Uffizi Képtár két önarcképét is megvásárolta, 1977-ben pedig retrospektív kiállítása nyílt a Magyar Nemzeti Galériában. Tájképeket, városképeket, életképeket és portrékat egyaránt festett. A kilencvenes években Gábor Marianne határozottan elutasította a piac érdeklődését, nem akart eladni a képeiből, ezért a műkedvelő közönség nem találkozhatott a festményeivel. A Jászi Galéria 2012-ben – még a művész közreműködésével – rendezte meg első kiállítását a rendszerváltás után. Műveit redukált festői eszközök jellemzik, portréi karakteresek és ironikus hangvételűek.

A Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár gyűjteményében hat portréja található. Az Apám, Gábor Ignác és Mohácsi Jenő édesanyja című képei a művész ajándékaként kerültek a Múzeumba 1946-ban. A Szép Ernőt ábrázoló olajképe a MIOI Központi Szociális Bizottságának ajándéka volt 1951-ből. A Dr. Krakovits Gábor, orvosról készült portréját dr. Kádár Anna adományozta a Múzeum számára. Ezen kívül egy férfit ábrázoló olajképét, és az Öregasszony című képét őrzi a gyűjtemény.

Forrás: www.kieselbach.hu; www.artportal.hu; Nagy Katalin: A holokauszt a magyar képzőművészetben 1938-1945. Múlt és Jövő 2005(16)1