Farkas István

Farkas István

Festő (Budapest, 1887 - Auschwitz, 1944) Farkas István festőművész jómódú zsidó családban született. Édesapja Wolfner József, a Singer és Wolfner könyvkiadó tulajdonosa volt.  Apja halála után Farkas sikeres franciaországi éveket – kiállításokat, gyűjtőket, montparnasse-i műtermet – hátrahagyva, 1932-ben hazaköltözött, hogy átvegye a családi vállalkozást. Már évtizedekkel korábban magával ragadta a szigligeti öböl látványa: a Kamonkő oldalában végül 1936-ban építtette fel kétszintes nyaralóját. A három oldalról, patkó alakban, a hegyhát által védett táj, amely alatt mélyen fekszik a szigligeti öböl, minden odalátogatót lenyűgöz. A háború előszelében Farkas ebben a környezetben talált menedékre; több tájképen is megörökítette a világ változásairól mit sem sejtő tavat és az azt körülvevő hegyeket. 

Ennek a korszakának az egyik fő művét, a Balatoni emlék című képet a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár őrzi. A festmény, amelynek hátterében a Fonyódi-hegyre is ráismerhetünk, abba az összetéveszthetetlen Farkas István-i világba kalauzol bennünket, ahol az ember és a táj nem szimbiotikus egységben jelenik meg: a töredezett, élettelennek tűnő fák inkább csak szemtanúi a kísérteteknek tűnő emberi alakok semmivé válásának. Farkas István a szigligeti öböl látképébe bújtatva érzékelteti a polgári társadalom eltűnését. 

Ahogy az 1931-ben festett, Kertben című műve is tanúsítja, Farkas képein hiába látunk valósághű kompozíciókat, álomszerű, kietlen jelenetei egyfajta felborult világszínpaddá válnak, ahol egy logikátlan, minden észérvet nélkülöző világgal találjuk szembe magunkat, és ahol a természet, a tárgyak és az emberek lényegükben már nem különböznek egymástól.

A Balatoni emlék részleteiben is ezzel a hangulatú látvánnyal találkozhatunk: a szertefoszló, szétmálló falevelek mintha a kép közepén lévő, szinte áttetsző alakok jelképei lennének. A mű mértani közepén látható arctalan, szellemszerű figura hiába került reflektorfénybe, mégsem lehet a kép főszereplője.

A holokausztban később életét vesztő, nyugat-európai karriert befutott művész képein a 30-as évektől kezdve az emberi arc, maga az ember egyre inkább csupán élettelen töredéke a valóságnak – emlékképe önmagának, aki nem alakíthatja saját sorsát. 

A festőről a következő videóból tudhatnak meg többet:

https://www.youtube.com/watch?v=QfWOMZTGLMY