Holló Imre

(Budapest,1898 – Budapest, 1967)

Holló Imrét 1916-ban,18 évesen sorozták be az első világháború idején, később orosz hadifogságba került. Hazatérve Budapesten orvosi diplomát, később fogorvosi képesítést szerzett, 1935-ben Sátoraljaújhelyen nyitott praxist. Innen deportálták feleségével, Vajda Mártával együtt 1944. június 2-án Auschwitzba, majd néhány nap után a dörnhaui munkatáborba.

Dörnhauból való hazatérése után Budapesten, a Teréz körúton nyitott fogorvosi rendelőt, majd 1950-ben a Honvédkórházban lett – őrnagyi rangban – katonaorvos. 1956-ban antiszemita támadások érték, ezért Izraelbe emigrált. Itt egy kibucban dolgozott, de nem találta a helyét, így 1960-ban hazatért. Temetésén az a lágertársa (Vadász Ferenc) mondott emlékbeszédet, akinek édesapját Holló 1944-ben megörökítette a lágerben.

Holló Imre egyedülálló rajzsorozatot készített a dörnhaui tábor mindennapjairól. A rajzokat később sokszorosított grafikai albumban adták ki, ezekből őriz egy példányt a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár gyűjteménye. Az eredeti lapok hátlapjainak története is figyelemre méltó: Dörnhau altábora az egykori Eule szőnyeggyár területén működött. Holló a szőnyeggyár területén megtalált, termékeket reklámozó, 20 × 36 centiméteres színminták (kartonok) üres hátlapjain dokumentálta a lágerben történteket a deportálástól a felszabadulásig. Előzőleg úgynevezett tenyérrajzokon, tenyerében rejtett skicceken vázolta fel a jeleneteket. Holló a mappa kézzel írt bevezetőjében fontos „elméleti hátteret nyújt” az utókor értelmezői számára, amikor a képek keletkezéstörténetéről, műfaji jellegzetességéről, a dokumentálás indokairól beszél. A „Palackposta” az utókornak címet Erdélyi Lajos fotográfus  adta a műnek, aki a későbbiekben gondozta Holló Imre örökségét. Az eredeti album a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében van.