Mészöly-Munkás Béla

Mészöly Munkás Béla (Budapest, 1889 – Auschwitz, 1942)

Festő. Tízgyermekes családból származott, apját korán elveszítette. A Zsidó Gimnáziumba járt középiskolába, művészi tehetsége már ekkor megmutatkozott. A Müncheni Képzőművészeti Akadémián tanult, majd Londonban képezte tovább magát, 1912-ben visszatért Budapestre. Az első világháborúkor behívták katonának, de sérülése miatt hamar leszerelték. 1920-ban kezdett utazni Európa-szerte, hosszabb ideig élt Hollandiában, végül Párizsban telepedett le. A Nemzeti Szalonban 1924-ben gyűjteményes kiállítása volt, de kiállított a Műcsarnokban is. A két világháború között elismert művész volt, többek között Prágában, Londonban, Amszterdamban és Barcelonában is kiállított. Az 1935-ös budapesti kiállítását a kritika kedvezően fogadta, korábbi komor képeit élettel teli képek váltották fel. Erős baloldali elköteleződése miatt vette fel a Munkás nevet. Foglalkoztatták a szegények, a munkások élete, gyakran festette meg őket. Egyik utolsó képén az anyákat gyermekeikkel a kezükben ábrázolta, a háttérben füstölgő kéményekkel. Mészölyt 1942-ben Párizsban letartoztatták, és végül az auschwitzi haláltáborban ölték meg. Egyike azoknak a holokausztban meghalt művészeknek, akiknek tiszteletére Jean Cassou író 1947-ben emlékkiállítást rendezett a párizsi Galerie de Bussyben. Sokáig azt hitték, hogy művei teljesen elvesztek vagy megsemmisültek, de később kiderült, hogy műveinek egy részét leszármazottai őrzik Párizsban.

A Múzeum egy 1932-ben készült olajképét őrzi tőle Kiűzetés a Paradicsomból címmel.

Forrás: Művészeti Lexikon; www.artportal.hu; Száműzött művészet Cserba Júliával beszélget Vámos Éva. Balkon 2010(18)4.