Vadász Endre

Vadász Endre (Szeged, 1901 – Budapest, 1944)

Festő, grafikus. Polgári családba született, apja terménykereskedő volt. Művészi tehetsége és ambíciója már korán megmutatkozott, az első világháború alatt karikatúraalbumot állított össze. Festészeti tanulmányait Szegeden kezdte Heller Ödönnél, később Fényes Adolfnál, majd Glatz Oszkárnál tanult a Képzőművészeti Főiskolán. 1921 és 1923 között fényképezni tanult, ez később fontossá vált számára, mert képeit fotók alapján festette. 1928-tól a debreceni zsidó gimnázium tanáraként dolgozott. 1929-ben Nemes Marcell-díjjal Párizsba utazott, ahol megismerkedett a japán fametszetekkel, melyek nagy hatást gyakoroltak a művészetére. Az 1930-as években pályája felfelé ívelt, jelentős szakmai sikereket ért el, számos kiállítása volt. 1929-ben és 1931-ben az Ernst Múzeumban, 1937-ben a Tamás Galériában rendeztek műveiből gyűjteményes kiállítást. 1924-ben és 1927-ben Firenzében, 1928-ban Párizsban állított ki. 1931-ben megkapta a Zichy Mihály grafikai díjat a Szinyei Társaságtól. Leginkább grafikáiról és rézkarcairól ismert, legfontosabb albumai a Budapest és a Haláltánc, ez utóbbi 1936-ban jelent meg Szegeden. 1943-ban Szajolba hívták be munkaszolgálatra, az itteni szörnyű körülményekről és lelkiállapotáról naplói tanúskodnak. 1944 júniusában a gödöllői munkaszolgálatos táborban öngyilkosságot kísérelt meg, és hiába szállították egy budapesti kórházba, az életét már nem tudták megmenteni.

A Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár gyűjteményében négy alkotása szerepel. A Talmudista című művét Dr. Komor Mihályné ajándékozta a Múzeumnak 1949-ben. Egy pálmákat ábrázoló metszete ismeretlen módon került a Múzeumba 1951-ben. A Tanyasi táj című akvarellje 1960 körül szintén ismeretlen módon került hozzánk. A negyedik, angyalokat ábrázoló képe eredetileg Bartha Károly ajándéka volt a Szinyei Merse Társaság részére.  

 Forrás: www.kieselbach.hu; www.omike.hu; Szántó András: Vadász Endre Budapestje. Budapest 2014(37)1.