Katona Nándor
Katona Nándor (Szepesófalu, 1860 – Budapest, 1932)
Festő. Szegény családból származott, fiatalon tanításból tartotta fenn magát, de már ekkor is alkotott. Egy portréjára figyelt fel Mednyánszky László, aki ezután tanára és mentora lett. 1881–87 között a Mintarajziskolában Székely Bertalan és Lotz Károly tanítványa volt, 1890–94 között a párizsi Julián Akadémián Benjamin Constant és Jean-Paul Laurens növendéke volt, de ekkor is küzdött még a megélhetéséért: rakodómunkásként dolgozott, és megrendelésre rajzolt, hogy fenntartsa magát. Hollandiában és Londonban tanulmányúton járt ösztöndíjjal. Ekkor főleg portrékat és egész alakos képeket festett, de az 1890-es évektől kezdve a Felvidék tájait festette, az év nagy részét a Kárpátokban töltötte. 1883-tól állított ki a Műcsarnokban, majd a Nemzeti Szalonban. 1900-ban elnyerte a Műbarátok és az Ismeretlen Mecénás díját, és dicséretben részesítette a párizsi Salon is. 1901-ben a Műbarátok köre szervezett számára gyűjteményes tárlatot. 1911-ben Fenyőerdő című képével állami aranyérmet nyert. 1932-ben a Műcsarnokban emlékkiállítása volt.
Három képe található a Múzeum gyűjteményében, ebből kettő a rá jellemző képtípus, a Kárpátokat ábrázoló tájkép, a harmadik pedig egy, az apjáról készült portré.
Forrás: https://www.kieselbach.hu/; Magyar Életrajzi Lexikon; Magyar Zsidó Lexikon; Malonyai Dezső: A fiatalok. Ferenczy Károly, Grünwald Béla, Katona Nándor, Magyar-Mannheimer Gusztáv, Rippl-Rónai József; Lampel, Bp., 1906
Művei a gyűjteményben:
