Reichental Ferenc

(Nagylég, 1895 – New York, 1971)

Reichental Ferenc a csallóközi Nagylégen (ma: Lehnice) született. Dunaszerdahelyen zsidó iskolába, chéderbe járt. 1913-ban felvételizett a budapesti Képzőművészeti Főiskolára, Glatz Oszkár osztályába, de 1914-ben besorozták, az osztrák–magyar hadsereg katonájaként került orosz hadifogolytáborba, és itt érte az 1917-es októberi forradalom. Édesapja és bátyja meghalt az első világháborúban. Annak ellenére, hogy 1918-ban véget ért háború, Reichental nem hagyhatta el Oroszországot, mert az elfogott tiszteket Oroszország túszként tartotta a magyar kommunisták szabadon bocsátása érdekében. Reichental azonban engedélyt kapott a tanulásra, 1917 és 1919 között az irkutszki művészeti iskolában tanult és tanított, majd 1920 és 1921 között a szentpétervári Művészeti Akadémiára járt, ahol megismerkedett az orosz avantgárddal.
A húszas években Németországba költözött, itt a német expresszionizmus volt rá nagy hatással, majd Párizsban alkotott, ahol a kubizmushoz került közel. Művészeti tevékenysége mellett művészetoktatással is foglalkozott, 1931-ben festőiskolát nyitott Pozsonyban. A német megszállást követően a Reichental család elmenekült Szlovákiából, a Balaton környékén hamis igazolványokkal élték túl a háborút. A szovjet csapatok bevonulása után az oroszul jól beszélő Reichental Ferenc az orosz csapatoknak tolmácsolt. Míg az 1930-as években Reichental szürrealista képeket festett, az 1940-es évektől az 1950-es évek végéig főképpen a holokauszt témáját dolgozta fel. 1945 és 1948 között ismét Szlovákiában élt, 1948-ban végleg az Egyesült Államokba emigrált.
Az Arbeit macht frei című, 16 lapos albuma 1946-ban jelent meg Pozsonyban. Ebből őriz egy példányt a Múzeum is. Előszavát Vojtech Winterstein, a holokauszt áldozatainak megsegítésére létrejött pozsonyi szervezet (SPR) elnöke írta. A fekete-fehér képek váltakozva, hol valós, hol szimbolikus jelenetek (például horogkeresztben pörgő figurák) segítségével jelenítik meg a tragikus képsorokat.