Barta Ernő

Barta Ernő

Barta Ernő tanulmányait az Magyar Iparművészeti Iskola díszítőfestő szakán és Münchenben végezte. 1900-ban bekapcsolódott a müncheni szecesszió mozgalmába. Rövid ideig tagja volt a szolnoki művésztelepnek, 1907-1912-ig ösztöndíjjal Berlinben és Drezdában dolgozott. Az 1910-es években plakátjaival és sokszorosított grafikával vált ismertté. 1904-től kiállításokon vett részt itthon (Műcsarnok, Nemzeti Szalon) és külföldön (München, Milánó, Dánia, Svédország, San Francisco) egyaránt. 1938-1939-ben Hollandiában élt. A grafikai technikák közül a szén- és krétarajzokat, valamint a litográfiát kedvelte, művei a müncheni naturalizmus szellemében fogantak kissé stilizált, részletező stílusban. Festészetére elsősorban Fényes Adolf hatott. Pályája végén számos tájképet készített pasztellel. Kedvelte a zsánerjelenet műfaját, de gyakori témái voltak a városi és falusi szegénység is. A 40-es években vallásos tartalmú műveket illusztrált.
Első világháborús élményeit az Elnémult csataterek című litográfia sorozatban (1915), a második világháborút illetve a holokausztot a Danse macabre című grafikai mappában dolgozta fel (1945-1946).