Lakos Alfréd
(Székesfehérvár, 1870 – Budapest, 1961)
Lakos Alfréd Székesfehérváron született neológ zsidó családban. A budapesti Mintarajz Iskolában Székely Bertalannál, Münchenben Hollósy Simonnál tanult. Kezdetben illusztrációkat és karikatúrákat készített, sok száz rajza jelent meg hazai és külföldi lapokban, például a Borsszem Jankóban. Számos alkalommal állított ki a Nemzeti Szalonban, a Lipótvárosi Kaszinóban és a Pesti Izraelita Hitközség dísztermében. Két évre Münchenbe költözött, ahol karikatúrarajzolásból élt, innen küldte rajzait a bécsi, berlini és párizsi lapoknak. 1898-ban éppen párizsi tanulmányúton volt, amikor a francia fővárosban zajlott a Dreyfus-per, az utcák tele voltak antiszemita plakátokkal. Ekkor határozta el Lakos, hogy lap-illusztráció helyett a festészetnek, ezen belül pedig a zsidó témáknak szenteli pályáját. A zsidóság festőjeként zsánerképeket és bibliai jeleneteket festett. Lakos elutasította a modern művészet izmusait, az absztrakciót. Klasszikus beállítású, sötét tónusú, rembrandti hatású zsánerképeinek visszatérő témái a gyászoló és a menekülő zsidók.
A vészkorszak idején a munkaszolgálatosok erőltetett menetét festette meg, deportálási jeleneteket, a varsói gettó felkelőit jelenítette meg. A Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár az előbb felsorolt témájú képei mellett egy mappát is őriz tőle, ennek lapjain a budapesti gettó jeleneteit rögzítette. A skicceken, a futtában elkapott pillanatfelvételeken, a vázlatos rajzokon ismét előbukkan a művész riporteri énje. Ezek a rajzok nem elvontan közelítenek a gettót átélt emberek traumájához, itt a cél „csupán” a dokumentarista eszközökkel való tudósítás, akár a gettó napirendjének részleteiről van szó, akár a tömegsírok halottainak megörökítéséről. A képeket kísérő feliratok éppen ezt a dokumentálási szándékot erősítik azzal, hogy értelmezik, megjelölik a rajzokon látható eseményt – pontosan úgy, ahogyan a helyszíni tudósítások.
A gettórajzok mellett két imádkozó zsidót ábrázoló olajfestményét, a Jelenet Tórát olvasó zsidókkal, illetve a Talmudisták című képét őrzi a Múzeum. Ezen kívül két önarcképe (az egyik 1943-ból, a másik 1949-ből), illetve két könyveket ábrázoló csendélete is található a gyűjteményben.
Művei a gyűjteményben:
