Koszta József

Koszta József (Brassó, 1861 – Budapest, 1949)

Festő. Fiatalkorában festészetet és fényképészetet is tanult, később kötelezte el magát a festészet mellett. Művészi képzését 1882-ben a bécsi akadémián kezdte, majd a Mintarajziskolában, később Münchenben, valamint Benczúr Gyula pesti Mesteriskolájában is folytatott tanulmányokat. Itt Lotz Károly és Székely Bertalan tanítványa volt. Először 1897-ban Hazatérés című festményével hívta fel magára a hazai művészvilág figyelmét, amivel elnyerte a Műbarátok ösztöndíját. 1902-1903-ban Nagybányára ment alkotni, de inkább a többiektől távol eső Felsőbányán tartózkodott. Ezután Nyugat-Európában ment tanulmányútra, majd hazatérve egy Szentes melletti tanyán telepedett le, és itt élt 30 évig. Szentesen való letelepedése után bejárta az Alföldet, az alföldi paraszti világ inspirálta művészetét. 57 évesen került sor az első önálló kiállításra, ami nagy sikert aratott. Az 1920-as évektől festői stílusa már nem változott, témái: virágcsendéletek, a mezei munka, portrék. Az „alföldi realisták”: Rudnay Gyula, Nagy István, és Tornyai János barátai és pályatársai nagy hatást gyakoroltak a művészetére. 1948-ban Kossuth-díjat kapott és gyűjteményes kiállítása nyílt a Nemzeti Szalonban. A róla elnevezett múzeum őrzi emlékét Szentesen.  

Késői korszakából származik Virágcsendélet című képe a Múzeumban, mely a gyűjtemény a MAZSÖK letéteként őriz. 1940 körül készült olajfestmény hátoldalán található felirat szerint a kép Braun Emilné tulajdona volt a Szentesen a Kossuth utca 29.-ben.

 Forrás: www.artportal.hu; www.kieselbach.hu; Egri Mária: Koszta József. Kritika 1989 (18)9.