Kaufmann Izidor
Kaufmann Izidor (Arad, 1854 – Bécs, 1921)
Festő. Apja, aki egy aradi honvédkapitány volt, eredetileg kereskedőnek szánta, de ő később mégis a festői pálya felé fordult. Budapesten a Mintarajziskolában, ezután Bécsben tanult, majd egész életét itt töltötte. Pályája elején főleg történeti képeket (például Cicero halála) és bécsi életképeket festett, melyekkel nagy sikert aratott. Az 1880-as, 1890-es években találta meg főtémáját, a galíciai és tátravidéki zsidók életének, mindennapjainak, településeinek ábrázolását, és haláláig szinte csak ebben a témában alkotott, nyaranként Galíciát és a Felvidéket járta. Európa-szerte szerepelt kiállításokon, számos budapesti tárlaton is. A bécsi Künstlerhaus állandó kiállítója volt, 1891-ben aranyérmet is nyert. Nevéhez fűződik a világ legrégebbi zsidó múzeumának kialakítása, amely 1899 és 1938 között állt Bécsben. Ez egy „tisztaszoba” vagy „sábeszszoba” volt, egy zsidó enteriőr, Kaufmann Izidor által gyűjtött eredeti vidéki zsidó tárgyakkal. A náci megszállás és fosztogatás miatt ma már alig egy tucat tárgy ismert ebből a kiállításból.
Kaufmann Izidor több képe is megtalálható a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltárban, ezek zsidó életképek és portrék. Legjelentősebb alkotása a Múzeumban egy héliogramm album Jelenetek a zsidók életéből címmel, 1925-ből. Ebben jellegzetes zsidó arcképek mellett a vallásos zsidó élet jelenetei elevenednek meg (például Tóraolvasás, zsinagógai imádkozás, pénteki gyertyagyújtás). Ezen kívül négy jellegzetes zsidó alakot ábrázoló képe található a Múzeumban (az egyiket Vajda Józsefné ajándékozta a Múzeumnak 1988-ban.)
Források: Magyar Zsidó Lexikon; www.kieselbach.hu; Kaufmann Izidor halála. Az Est 1921 (12)257.; Wágner István: A sábeszszoba titka. Magyar Hírlap 2005 (38)264.
Művei a gyűjteményben:
