Mednyánszky László

Mednyánszky László (Beczkó, 1852 – Bécs, 1919)

Festő. Felvidéki nemesi családból származott, a család beczkói birtokán született, majd magántanuló lett. Eleinte családi kívánságra mérnöknek kezdett tanulni, de ezt hamar abbahagyta és Párizsban kezdett el tanulni, majd olaszországi  körútra ment. Egyetlen, életében megvalósult önálló kiállítása 1897-ben volt a párizsi Georges Petit Galériában. A századfordulóra anyagi nehézségekkel küzdött, amiből a Singer és Wolfner céggel kötött szerződése segítette ki, több képe került a Wolfner gyűjteménybe (Farkas István édesapjának, Wolfner Józsefnek a gyűjteményéről van szó). Sokat utazott és vándorolt Európa-szerte, és ugyan részt vett a szolnoki művésztelep megalapításában, de ott sem maradt sokáig. Vonzotta a társadalmi perifériára szorultak világa. Első alkotói korszakában a természet és annak elsöprő hatása, természeti katasztrófák érdekelték. Később nagy hatást gyakoroltak rá a keleti filozófiák. Harmadik, expresszív korszakában (1911-1919) ecsetkezelése oldottabbá vált, és gyakran festett erőszakos jeleneteket. A 62 éves festő az első világháború idején hadi szolgálatra jelentkezett, hadifestőként dolgozott, és később meg is sebesült. 1919-ben bécsi műtermében halt meg nagyon rossz körülmények között. Egész életében titkos írással vezetett naplót, mely több ezer vázlatot és akvarellt is tartalmaz. Élete során foglalkozott zsidó témákkal, festett rabbiportrékat.

A Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár gyűjteményében a MAZSÖK letéteként három tájképe szerepel, illetve két féri arcképe és a Galíciai zsidók című tusrajza.

Forrás: www.artportal.hu; www.kieselbach.hu; Tatai Erzsébet: Mednyánszky László. Kritika 2004 (33)23.