Bálint Endre

Bálint Endre (Budapest, 1913 – Budapest, 1986)

Festő, grafikus. Dédapja rabbi volt, apja korai halála után egy ideig a fasori Zsidó Árvaházban nevelkedett, de már 16 évesen felvették a Magyar Királyi Iparművészeti Iskolába, és 20 évesen már Párizsba utazott, hogy megismerkedjen az európai művészettel. Eleinte reklámgrafikusnak készült, csak később fordult a festészet felé, erre Vajda Lajossal való megismerkedése és barátsága inspirálta. Első gyűjteményes kiállítása 1938-ban volt a Tamás Galériában, de az 1945 előtti művészeti tevékenységét nehéz megítélni, mivel sok alkotását ő maga semmisítette meg. Az 1947-es párizsi második szürrealista világkiállítás nagy hatást gyakorolt rá, ekkortól jelentek meg képzeletbeli lények az alkotásain. 1957 és 1961 között Párizsban élt, 1959-ben a párizsi Édition Lebergerie gondozásában megjelent A Jeruzsálemi Biblia című albuma, amely azonnal ismertté tette az európai művészvilágban. Műveiből gyűjteményes kiállítást rendeztek többek között Haarlemben (1957), Brüsszelben (1958, 1960) és Párizsban (1959) is. Az 1960-as, 1970-es években ún. obzséket készített: hétköznapi, már nem használt tárgyakat értelmezett újra (pl.: patkó, csontdarab, lánc), és ruházott fel új jelentéssel a szürrealizmus és a dadaizmus jegyében. Hazatérése után sokáig mellőzték, még végül 1973-ban életműkiállítása nyílt a Műcsarnokban, és ugyanebben az évben megkapta első állami kitüntetését, az Érdemes művész címet is.  1985-ben Kossuth-díjat kapott.

Már a munkaszolgálat alatt művészi formában öntötte saját és a zsidóság megpróbáltatásait, és a későbbi alkotásaiban is megjelentek a deportáltak képei, háborús jelenetek. A Bergen-Belsen I-IV. című munkája, amely 1946-ban készült is a holokausztot dolgozza fel.

A Magyar Zsidó Múzeum és Levéltárban lévő Gyertyafénynél című linósorozatáról Bálint Endre így nyilatkozott erről 1942-ben: „bár a világ rettenetes súlyával rám nehezedik, és erőtlen védekezésemnek és tiltakozásomnak egy linóleummetszetben kíséreltem meg hangot adni. Egyébként is a zsidóság mint téma állandóan jelentkezik festői érdeklődésemben.”  A sorozat több változatban is elkészült, ennek első változata van a Múzeum gyűjteményében. A kollekció egyik legfontosabb darabja az Öt metszet a fasizmus idejéből (A szörnyűség elindul, Pogrom után, A feltámadó Káin, Házunk koporsónk, Lublini ülőfürdőnk) című linósorozata, amelyet 1938 és 1941 között alkotott.

A Virágosasszony című műve 1948-bóla JOINT ajándékaként került hozzánk. Az Öreg zsidó című temperaképe 1949-ből szintén ajándékként került a Múzeumba.

Forrás: www.artportal.hu; www.omike.hu; Látogatás Bálint Endre „érdemes festőművésznél”. Új Élet 1973 (28)8.); Véri Dániel: A holokauszt és a zsidó identitás szimbolikus ábrázolásai (1939-1960)