Mácsai István

Mácsai István (Budapest, 1922 – Budapest, 2005)

Festő. Tehetsége korán megmutatkozott, már 17 évesen beiratkozott az Iparirajziskolába, a numerus clausus miatt azonban eleinte nem járhatott egyetemre, nyomdász lett. A háború alatt behívták munkaszolgálatosnak, a háború végén Budapesten bujkált. 1945 és 1950 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult, mestere Bernáth Aurél volt. Számos tanulmányúton járt Olaszországban, Franciaországban és Hollandiában. 1950-től állított ki rendszeresen, első önálló tárlata 1960-ban volt a Csók Galériában. Később számos önálló kiállítása volt nemcsak Magyarországon [például a Műcsarnokban (1978)], hanem Münchenben (1982) és Amszterdamban (1984) is. Csoportos kiállításon vett részt 1977-ben Monte Carloban. Mestere hatására eleinte „posztnagybányai-greshames ecsetkezeléssel” festett. Az 1950-es, 60-as években egyre inkább a hiperrealizmus felé fordult [(például Pesti gang (1965)]. Az 1980-as, 1990-es évektől tartalmi és formai értelemben meglepő, illetve szokatlan kompozíciók jellemzőek rá, mint például a Téli vadászat (1988), amelyen Id. Pieter Brueghel Vadászok a hóban című festményén megjelenő vadászkutyák jelennek meg a Szent István körúti környezetben. Egész életében foglalkoztatták Budapest terei, saját környezete. Az 1990-es évek közepétől ez különösen hangsúlyossá vált, ekkor közvetlen lakóhelyét, Újlipótváros utcáit, hátsó udvarait, gangjait festette meg több ízben. Élete során számos díjban részesült, többek között Munkácsy-díjat kapott 1953-ban és 1955-ben, a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztjét pedig 2002-ben. Mácsai János zenetörténész és Mácsai Pál színművész édesapja.

A Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár gyűjteményében számos portréja közül egy Borsa Mihályról készült olajportréja található meg.

Forrás: www.kieselbach.hu; www.artportal.hu; november Várnai Vera: Festői Budapest: Mácsai István. Budapest 2005 (28)11