Frank Frigyes

Frank Frigyes (Budapest, 1890 – Budapest, 1976)

Festő. Először a Képzőművészeti Főiskolán tanult 1908-1911 között, ebben az időben mesterei Balló Ede, Edvi Illés Aladár és Zemplényi Tivadar voltak. Később a Müncheni Akadémián képezte tovább magát, itt Angelo Jank tanítványa lett. Jank diákjaként Frank a müncheni Sezessionban is többször kiállított. 1911-től rendszeresen szerepelt a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon tárlatain. Az első világháború idején hadifestő volt, valamint számos portrét festett, főleg a feleségéről. 1925-ben olaszországi tanulmányútra ment. 1926-27 között Párizs élt, 1926-ban gyűjteményes kiállítása volt a Bernheiin Jeune Galériában, ahol felesége, Mimi portréjáért dicséretben részesítették, illetve később egy bordeaux-i kiállításon Diplőme d'Honneur-t kapott. A 1920-as évek elejétől fehér tónusú képek jellemezték műveit, majd a párizsi időszakban a fauveizmus és a francia expresszionizmus hatott rá, festményei egyre színesebbek lettek. Hazatérve nyaranta Mártélyon dolgozott. 1940-46 között hideg tónusú, tragikus hangulatú képeket alkotott. 1939-től, más kiállítási lehetőség híján az OMIKE tárlatain állított ki. Magyarországon és Franciaországon kívül számos országban, például Svájcban és Belgiumban is kiállított. Az 1960-as években művészetére az expresszivitás és a konstruktivizmus színtézise jellemző, illetve az eleven, dinamikus színvilág. A zalaegerszegi Győcseji Múzeumban állandó kiállítás látható a műveiből.

Élénk színvilág jellemzi a Múzeum gyűjteményében lévő 1960-as képét, melynek címe a Széna téri tűzfalak. Ez az olajkép a művész hagyatékából került hozzánk ajándékként. Kora tavaszi táj című olajképe a még a művésztől került a Múzeum tulajdonába.

Forrás: www.kieselbach.hu; www.artportal.hu; Magyar Életrajzi Lexikon