Földes Lenke
Földes Lenke
Szobrász. (Újpest, 1896. aug. 12. – London, 1986. máj. 4.)
Az 1920-as évek elején a bécsi Anton Hanak (az iparművészeti iskola igazgatója) műtermében dolgozott. Párizsban Antoin Bourdelle fedezte fel, s 1925-től kezdve rendszeresen szerepelt a Salon des Tuilleries és a Salon des Indépendents kiállításain. 1930-as párizsi gyűjteményes kiállítása alkalmával Maurice Raynal, a neve műkritikus előadást is tartott művészetéről. A kiállításnak nagy sikere és nemzetközi sajtóvisszhangja volt. „A kőbe meredt szeretet” művészétől a Musée de Luxembourg megvásárolta az Anyaság című márványszobrát. Itthon a KÚT csoportkiállításain szerepelt néha egy-egy művével, és a Szépművészeti Múzeum vásárolt tőle. Művészetének jelentőségét csak kevesen ismerték fel. Kassák Lajos és Rabinovszky Máriusz írt kisebb cikkeket róla, és 1945-ben jelent meg egy kis album Révész Béla, Kárpáti Aurél és mások írásaival, harminc reprodukcióval. Földes Lenke az agyagminta elhagyásával zsírkőből, márványból vagy fából faragta szobrait. Az architektonikusan zárt, tömbszerű szobrok letisztult, mély érzelemvilágról tanúskodnak. Témája – egy-két kivételtől eltekintve (Menekülők; Ádám és Éva) – az anyaság és a nő. Álló, ülő, fürdő, táncoló, alvó, támaszkodó nőalakjai és gyermeküket dajkáló, ölelő, védő, óvó anyái bensőséges, meghitt, tömény érzelmi kisugárzású aurát vonnak maguk köré: Táncosnő, márvány, 1933 előtt; Térdelő anya gyermekével, márvány, 1939 előtt. Ez utóbbinál a testi, lelki egybetartozást az egy tömbből kifaragott, zárt, gúla alakú kompozíció érzékelteti. Átszellemült, földöntúli boldogság, gyengéd szeretet, lelkileg determinált testiség, öröm és gond fejeződik ki a szobron, mely az anyaság e világi misztériumának jelképe. Földes Lenke szobrai kis méreteik ellenére monumentálisak. Letisztult plasztikai formáinak egyszerűsége nem keresett póz, álnaivitás, hanem tudatos, megküzdött egyéni eredmény. A végletesen leegyszerűsített, csak jelzésszerűen tagolt, zárt formák, az ökonomikus építkezés és a befelé élő lélek, a szeretet emlékműveinek létrehozására irányuló törekvés egyéni, mással össze nem téveszthető stílust, semelyik iskolához nem sorolható művészetet eredményezett, noha az expresszionista és kubista szobrászat tanulságai leolvashatók műveiről.
(forrás: www.omike.hu)
Művei a gyűjteményben:
