Iványi Grünwald Béla

Iványi Grünwald Béla (Somogysom, 1867 – Budapest, 1940)

Festő. Tanulmányait a Mintarajziskolában Székely Bertalan és Lotz Károly tanítványaként kezdte, majd tanult Münchenben és a párizsi a Julian Akadémián is. Részt vett a nagybányai művésztelep megalapításában, 1896 és 1909 között dolgozott itt. 1904 őszén megkapta a Fraknói Vilmos-díjat, és feleségével Rómába ment. Ezután rendezte meg a Nemzeti Szalonban első gyűjteményes kiállítását. A századfordulón a nagybányai naturalista plein air stílus jellemezte, majd 1907-től egyre inkább a dekoratív stilizálás irányába fordult. 1909-ben részt vett a kecskeméti művésztelep alapításában, 1911-től a telep vezetője lett. Itt készültek például a Kofák hóbuckák között című jelentős munkája, illetve a várostól is fontos megbízásokat kapott a kaszinó és a városháza dekorálására. 1920-tól kezdve Budapesten élt, de gyakori témái voltak a Hortobágy és a Balaton. Visszatérő motívumai a tájban elhelyezett akt vagy aktcsoportok, illetve a virágcsendéletek voltak. Tanítványai között tartják számon Kassák Lajost, Kmetty Jánost és Uitz Bélát is. Számos kiállítása volt életében, például 1914-ben a Velencei Nemzetközi Művészeti Kiállításon, illetve az Ernst Múzeumban, ahol összesen ötször állított ki. 1930-ban Corvin-koszorúval tüntették ki.

Egy, a Hortobágyot ábrázoló Gémeskútnál című képe MAZSÖK letétként van a Múzeum gyűjteményében. A Múzeum a Tóparti táj kanászfiúval/Pásztorfiú című olajképén kívül a Vihar előtt című tájképet őrzi, melyet Algai Ignácné ajándékozott a gyűjteménynek 1949-ben fia, Dr. Algai József emlékére.

Forrás: www.artportal.hu; www.kieselbach.hu