Barabás Miklós

Barabás Miklós (Kézdimárkosfalva, 1810 – Budapest, 1898)

Festő, grafikus. Már hat éves korától a nagyenyedi Bethlen-kollégiumba tanult, majd 1928-tól Nagyszebenben és Kolozsváron dolgozott és képezte tovább magát. 1829-től Johann Ender növendéke volt Bécsben. Egy év után visszatért Kolozsvárra és Barra Gábortól sajátította el a litográfia technikáját. 1831-32 között Bukarestben élt, ahol ismert portréfestő lett. 1834-35-ös itáliai tanulmányútja nagy hatással volt művészetére, ekkor William Leighton Leitch angol festőtől akvarelltechnikát tanult. Velencében lemásolta Paolo Veronese Európa elrablása című képét, ezzel a művével 1835-ben Pesten nagy sikert aratott. Ezt követően kisebb megszakításokkal Pesten élt. 1836-ban az Akadémia levelező tagjává választotta, székfoglaló beszédét 1859 októberében tartotta A festészeti távlattani visszaélések és áltanokról címmel. Korának több jelentős és ismert alakjáról, írókról, művészekről, politikusokról készített portrét az 1840-es és 1950-es években. Arcképei mellett zsáner- és tájképeket festett, főként az Alföld tájairól. Az 1842-ben készült, a Lánchíd alapkőletételét megörökítő akvarellje szinte elsőként tudósított a nagy eseményről, melyet 1864-ben egy olajképen is megfestett, a reformkor fontos személyiségeit is megjelenítve. Az 1850-es, 1860-as években jelentősen csökkent megrendeléseinek száma, ezért oltárképfestéssel és fényképezéssel kezdett foglalkozni. 1859-ben megalapította Képzőművészeti Társulatot, melynek 1862-től haláláig elnöke volt.

A Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár gyűjteményében számos litográfiája található, zsidó és nem zsidó személyiségekről egyaránt, például Meisel Wolf teológus és pesti főrabbi, valamint Friedmann Mór pesti kántor portréja, vagy József nádorról készült 1946-os acélmetszete. Zipser Mayer rabbit ábrázoló 1858-as képe múzeumi vásárlás útján, 1911-1912 körül került a gyűjteménybe.

Forrás: www.kieselbach.hu; Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái; Magyar Életrajzi Lexikon