Hincz Gyula

Hincz Gyula (Budapest, 1904 – Budapest, 1986)

Festő, grafikus. A Képzőművészeti Főiskolán tanult 1922-1929 között, Rudnay Gyula és Vaszary János tanítványaként. 1926-ban Párizsban járt, 1928-ban Berlinben megismerkedett Herwarth Waldennel, akivel a következő évben, Moholy-Nagy Lászlóval együtt állított ki a Sturm Galériában. Budapesten rendszeresen részt vett a KÚT és az UME kiállításain. 1930-1931 között a római Collegium Hungaricum ösztöndíjasa volt. 1934-ben a Tamás Galériában, 1938-ban az Ernst Múzeumban állított ki. 1943-ban Erdélyben dolgozott. 1947-48-ban rövid távol-keleti tanulmányútra nyílt lehetősége: járt Koreában, Kínában és Vietnámban. 1946-1949 között az Iparművészeti Főiskola tanára, majd 1958-1963 között igazgatója volt, közben a Képzőművészeti Főiskolán is oktatott. Művészetét állandó kísérletező kedv jellemezte, sokszor használta fel más kultúrák motívumait. A festmények mellett készített, könyvillusztrációkat, grafikákat, murális alkotásokat: üvegmozaikot, kerámiát, és gobelint is, illetve foglalkozott szobrászattal is. Élénk színek, határozott vonalvezetés, monumentális hatás jellemezte alkotásait. 1970-ben a Velencei Biennálén is szerepelt, számos külföldi városban volt egyéni kiállítása [Helsinki (1965), Belgrád (1967), Bologna (1969), Oslo (1969)]. Könyvillusztrációs tevékenységéért 1959-ben a lipcsei Könyvművészeti Kiállítás ezüstérmét nyerte el. Életében számos díjjal kitüntették, többek között Kossuth-díjjal (1958) és Munkácsy-díjjal (1952, 1957).

A Múzeum gyűjteményében Az üldözött című szobra található, melyet a művész adományozott a Múzeumnak.

Forrás: www.kieselbach.hu; Magyar Életrajzi Lexikon