Szántó Piroska

Szántó Piroska (Kiskunfélegyháza 1913 – Budapest, 1998)

Festő, grafikus, gobelinművész. 1931-ben iparművészetet kezdett el tanulni, de egy év után átiratkozott a Magyar Képzőművészeti Főiskolára, innen azonban baloldali politikai tevékenysége miatt kizárták. Ezután magánúton tanult tovább. 1937-ben csatlakozott a Vajda Lajos és Korniss Dezső által vezetett szentendrei művészek köréhez, ezután haláláig a szentendrei művészeti élet aktív tagja maradt. Korai időszakából kiemelkedő a Kofahajó (1939) című munkája, amely a Szentendréről Budapestre menő vásározó asszonyokat jeleníti meg monumentális alakokként. Szőnyi István és Korniss Dezső által gyártott hamis papírokkal élte túl a holokausztot. Az 1950-es években irodalmi művek illusztrálásával is foglalkozott, hogy meg tudjon élni. Kései alkotói korszakának egyik legmeghatározóbb sorozata a Szerelmesek. Első férje Seiden Gusztáv fotóművész, második férje Vas István költő, akinek halála után költői életművét nagy gonddal ápolta. Életművét a Szombathelyi Képtárnak ajándékozta 1988-ban. Végakaratának megfelelően budapesti lakásukból Vas Istvánnak és neki közösen emléket állító emléklakás jött létre. Kossuth-díjat kapott 1983-ban.

Több meseillusztrációja megtalálható a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár gyűjteményében, amelyeket Jan Larri: Ezer kaland erdőn, mezőn című művéhez, Lipták Gábor Délibáb című könyvéhez, Áprily Lajos: Fácánok, őzek, farkasok című meséjéhez, Görgey Gábor meséihez vagy a Ludas Matyihoz és más népmesékhez készített egy-egy illusztráció formájában. A tus- és tollrajzai Kenedi Anita ajándékaként kerültek a Múzeumba. Az Ebédelő című parasztasszonyt ábrázoló tollrajza 1944 körül készült, melynek a Szántó Piroskát vidéken bújtató parasztasszony volt a modellje.

Forrás: www.artportal.hu; www.omike.hu; S. Nagy Katalin: A holokauszt a magyar képzőművészetben 1938-1945. Múlt és Jövő 2005(16)1.