Vájisláh
1Mózes 32:4-36:43
„Így szóljatok uramhoz, Ézsauhoz: így szólt szolgád Jákob: Lábánnál tartózkodtam és késtem mostanáig” (32:5). A héberül „gárti” (tartózkodtam) szó egyik magyarázata szerint a kifejezésben megtalálható a „gér” (idegen) szó, ami Jákob üzenetének mélyebb jelentésére utal, miszerint felesleges Ézsaunak keserűséget éreznie, mivel az utolsó találkozásuk óta eltelt harmincnégy esztendő nem hozott érdemi sikereket Jákob számára, „számkivetett idegenként” tengődött a hazájától távol. A másik magyarázat a tórai micvák (parancsolatok) számával megegyező gárti szó számértékéből (613) indul ki, erre alapozva mondja Rási: Jákob azt kívánta tudatni Ézsauval, hogy „bálványimádó környezetben” is megtartotta az előírásokat. Ez számos kérdést felvet, ahogy a kommentárra írt megjegyzések is. A Háfec Háim szerint Jákob önkritikát gyakorolt, miszerint nem sajátította el azt a lelkesedést, amivel Lábán a gonoszságait művelte, és bár a micvákat megtartotta, „de korántsem olyan hevülettel”, ahogyan Lábán végezte a maga gyakorlatát. Más foglalkoztatta Rásit, aki 1040-1105 között, illetve a Háfec Háimot, aki 1838-1933 között élt. Ráv Jisszáhár Frand szerint úgy tűnik a Rási-kommentárból, hogy Jákob önmagát ismétli vagy önellentmondásba keveredik, hiszen bizonyára nem tanult semmi gonoszságot, ha megtartotta a parancsolatokat. Jákov Jichák Ruderman rabbi megoldotta a problémát: „az ember megtarthatja a Tóra összes parancsolatát úgy is, hogy Lábán életstílusát éli. Tarthatja a micvákat úgy is az ember, hogy nem jár a Tóra útján. Lehet úgy is kósert enni, hogy a gondolkodása közben tréfli [nem megfelelő] marad… Lehet olyan zsinagógában imádkozni, ahol elég magas a mehice [nőket és férfiakat elválasztó rács, függöny], de az imák és a Tóraolvasás alatti beszélgetés még annál is magasabb! A Tóra legfontosabb célja, hogy közelebb hozzon minket az Örökkévalóhoz”, és a micvák nyújtanak ehhez eszközt. Ez persze csak akkor igaz, ha nem állunk meg a micvák gyakorlásánál, hanem akarjuk, adott esetben hagyjuk, hogy a parancsok az egész gondolkodásunkat, világlátásunkat formálják.
Persely / Etrogtartó
A micvákkal kapcsolatos lelkesedés érdekes példája a profán környezetből átemelt, majd „judaizált” doboz, az etrogtartó. Az etrog (citrusgyümölcs) a négy növényből álló szukkoti csokor része, amelyet rituális használata során speciális tárolóedényből kell kézbe venni. Európa nem mediterrán részein a déli vidékeken termő etrog beszerzése komoly anyagi áldozatot és közösségi összefogást igényelt, ezért érthető, hogy használaton kívül gondosan őrizték. A koraújkortól ismerünk etrogtartóként használt dobozokat vagy tálakat; ezek gyakran az általánosan használt cukortartó dobozokra és a borkóstoló tálakra emlékeztetnek.
Különösen tanulságos a kulcsra zárható, fedelén a nyilát köszörülő Ámor alakjával díszített dobozka. A pogány isten alakjával díszített dobozt felirata szerint a cedaka-gabbajok (a közösség fenntartását szolgáló belső adókat beszedő elöljárók) vásárolták 1835-ben, szukkotkor. A szigorú zsidó értelmezés szerint bizony bálványimádó tárgy eredetileg a közösségi pénzek biztonságos tárolására szolgálhatott.
Az óbudai közösség tárgyait elsőként leíró Bató Lipót – amellett, hogy furcsállja a pogány istenalakkal díszített tárgy megvásárlását – a héber feliratot (amely időmeghatározásként írja, hogy a dobozt szukkotkor vásárolták) kissé félreértelmezve úgy véli, hogy a dobozkát szukkot ünnepére vették az előimádkozó használatára. Az antikizáló profán tárgyat a héber felirat tette judaikává, a katalógus-értelmezése pedig „túljudaizálta”, azaz rituális, vallási célt szolgáló kellékké tette. Ez jól illik az integrálódó zsidók önképéhez, mely a zsidókat egy csakis vallási praxisában eltérő közösségként értelmezte. Ez ugyanakkor azzal járt, hogy új tárgyként bevezettek egy olyan szezonális luxustárgyat, amire a vallási gyakorlatban semmi szükség, és feltehetően csak kevesen engedhették meg maguknak, hogy a szukkot nyolc napjára az etrog használaton kívüli tárolásához ilyen drága tárgyat vásároljanak.
Irodalom
Bató J. Lipót: Adalékok az ó-budai hitközség és chevrák történetéhez. Budapest: Athenaeum, 1906.
Benoschofsky Ilona és Scheiber Sándor, szerk.: A Budapesti Zsidó Múzeum. Budapest: Corvina, 1987
Kaplan, Debra, és Edward Fram. „The Four Species in Pre-Modern Europe: Views from East and West”. In: Klein, Warren, Lieberman-Mintz Sharon, Teplitsky, Joshua, Eds.: Be fruitful! The Etrog in Jewish Art, Culture, and History. Jerusalem, New York: Mineged Publishing House, 2022. 97-120.
Sabar, Shalom. „Hadar and Hiddur: The Etrog in Jewish Art and Artifacts”. In: Uo. 167–194.