Tázriá
3Mózes 12:1-13:59
„Szólj Izrael fiaihoz, mondván: mikor egy nő magzatot hoz világra és fiúgyermeket szül, tisztátalan legyen hét napig, tisztulása szenvedésének napjai szerint legyen tisztátalan.” (12.2). A Talmud számos érdekességet közöl a szüléssel kapcsolatban, többek között, hogy milyen tényezők befolyásolják a születendő gyermek nemét; miért jár több szenvedéssel a leányok világrahozatala; az anya egy leánygyermek születése esetén miért számít tisztátalannak kétszer olyan hosszú ideig, mintha fiúnak adna életet. A Talmud megállapításai mögött megfigyelhető egyfajta tudományos igény, és ez még akkor is igaz, ha a felvetésekre adott válaszok nem vágnak egybe a legújabb magyarázatokkal, az például bizonyára nem igaz, hogy a születendő gyermek nemét döntően befolyásolja, hogy melyik szülőnek van előbb ejakulációja. De a megértés vágya megszületett, és ennek erőteljes hatása volt a csodákkal való viszonyunkra is. Bölcseink tanítása szerint, „aki azt kérdezi: miért nem történnek velem csodák?", annál hiányzik az élet igazi csodájának felismerése, ami nem más, mint az élet egésze – és fennáll a veszélye, hogy „csodatevők” megingatják a hitét. Rav Simon Schwab szerint a természeti törvényekkel ellentétes eseményeket lehetetlen teljes bizonyossággal azonosítani, mivel nem értjük teljesen a természet összes törvényét. Valójában a tudomány gyakran természetes magyarázatokat generál azokra az eseményekre, amelyeket korábban természetfelettinek gondoltak. Persze történhetnek olyan dolgok is, melyekre a tudomány nem talál választ soha, ezért is fontos emlékeznünk a Rambam szavaira: „ha valakinek a hite csodákra épül, annak szívében hiba van, mert csodát tenni mágia vagy varázslat által is lehetséges”.
Tórapólya
Akár fiú, akár lány, ha már megszületett, akkor a legfontosabbá az egészsége és a sikeres életre való nevelése vált. Ha fiú született, akkor őt nyolc napos korában felvették Ábrahám szövetségébe. Az anya a gyermekágy letelte után elment a mikvébe (a rituális fürdőbe), és olyan olyan textilcsíkot hímzett, mint amilyet a képen láthatunk. A gyermek körülmetélésekor használt pólyáját négy részre szabta, hosszú csíkká varrta össze, kihímezte, és a zsinagógának adományozta, amikor a gyermek hároméves korában tanulni kezdett. A zsinagógában a kisfiú pólyájából készült tórapólyát a tóratekercsek körbetekeréséhez feltekercselt, rögzítéséhez használják.
A tórapólyák hímzése egy sokféleképpen díszített hosszú mondat, esetünkben: „A tiszteletreméltó Simon rabbi fia, Jehuda Léb, aki szerencsés csillagzat alatt, a bak jegyében született a kis időszámítás szerint 540-ben, tévét hónap harmadik napján, vasárnap. Az Örökkévaló növelje fel a Tórához, a hupáhez és a jótettek végrehajtásához, ámen szela”.
A betűket feltehetően gyakorlott szófer rajzolta elő, majd Jehuda Léb édesanyja virágokkal, növényi indákkal, geometrikus formákkal és a betűk fölé helyezett koronákkal díszítette a betűket. A „növelje fel a Tórához” szövegnél egy kinyitott tóratekercset is hímzett, melynek felirata: Mózes tórája az igazság. Az esküvőnél az emberalakokat nem jeleníti meg, de a két oszlopra helyezett baldachin alá hímzett Mazal Tov (jó szerencsét!), a kisebb betűs menyasszony és vőlegény feliratok egyértelművé teszik a jelenetet, amit tovább erősít a sátor mellé hímzett további felirat: „Vígság hangja és öröm hangja, vőlegény hangja és menyasszony hangja” (Jeremiás 33:11).
Az ily módon hímzett tórapólyák használatára a 17. századtól vannak adataink elsősorban morva és délnémet területekről, ahol genealógiai kutatások forrásául is szolgálhatnak.
Irodalom
„The Torah Wrapper and the Torah Binder”. In: Ceremonial Synagogue Textiles: From Ashkenazi, Sephardi, and Italian Communities. London: The Littman Library of Jewish Civilization, 2019. 85–126.