Ki távo
5Mózes 26:1-29:8
„Ha nem hallgatsz Örökkévaló Istened szavára, hogy megőrizd és megcselekedd minden parancsolatait és törvényeit, melyeket én ma neked parancsolok, akkor jönnek rád mindezen átkok és elérnek téged” (28:15). Ma már elképzelhetetlen, hogy a feddések (toháhá) milyen hatást váltottak ki a közösség tagjaiból. Évente kétszer olvasunk feddéseket, ez a szöveg többek közt abban tér el Mózes harmadik könyvében olvashatótól, hogy egyes számban vannak írva a dörgedelmek, és emiatt – írja Rabbi Háim ben Rabbi Becálél, a prágai Máhárál testvére – sokan féltek, hogy a szöveg személyesen nekik szól. Rabbi Elija Sapira arról számol be, hogy többen kimentek a zsinagógából a feddések alatt. A Hafec Háim arról ír igen bosszúsan, hogy vannak közösségek, melyek a teljes Tóraolvasást elhagyták azokon a szombatokon, amikor a toháhá következett! Ja, és a sameszokkal sem ártott jó viszonyban lenni – voltak kilék (közösségek), ahol a samesz jelölte ki, hogy ki menjen fel a Tórához. Mint Rabbi Jehuda HeHászid mondta: „ha valaki tudja, hogy a samesz nem szereti őt, és felhívja a feddésekre, ne menjen fel, mert szenvedni fog, ha mégis felmegy”. A Tóraolvasás ilyenkor rendhagyó módon zajlik, mert nem hívunk fel senkit, hanem a jáámod mi sejirce (jöjjön fel, aki akar) szólításra leggyorsabban reagáló testvérünk vállalja magára a feddések terhét. Összesen 98 átok hangzik el, amivel kapcsolatban azt mondta a guri rebbe: „az a szokás, hogy esküvő után a vőlegény és a menyasszony egy héten keresztül ünnepi lakomán veszt részt, naponta kétszer. Ezek végén elhangzik az esküvőn is előírt hét áldás. Ha a hét során elmondott áldásokat összeadjuk, akkor azt látjuk, hogy összesen 98 áldás hangzik el. Ezek a bráhák, melyeket annak örömén mondunk, hogy új zsidó család születik, kiegyenlítik a Ki Távó párásában található 98 átkot”.
Ketuba
A hetiszakaszban lévő átkokat semmissé tévő esküvői áldások begyűjtéséhez új családot kell alapítani. A zsidó házasság megkötésének egyik vallásjogi feltétele a két tanú aláírásával hitelesített ketuba, azaz a házasságlevél nyilvános felolvasása. A ketuba szövege a talmudi időktől változatlan, csak a házasuló felek neveit, azok apjának neveit és a dátumot kell minden esetben beleírni. A ketuba – ellentétben például a nagyon szigorú szabályok szerint készített, meghatározott formák szerint írt válólevéllel – szabadon díszíthető. A díszes pergamenketubák készítésének fénykora a koraújkori Itáliában volt a szefárd zsidók körében. A hagyományos formát követi Abraham ben Zalman és Leona bat Hájim Falco 1680-ban, Veronában készült házassági szerződése. A kettős kapu alakban írt hagyományos szöveget gazdag barokk mintázat és a zodiákus jegyek keretezik. A csillagjegyek értelmezésének van zsidó hagyománya is, de az itt látható szimbólumok egyértelműen a többségi keresztény mintákat követik: például a szűz csillagjegyét egy egyszarvú hátán ülő szűzlány alakjával jelenítik meg. A ketuba felső harmadában két mezőre osztott, ovális címerpajzs látható, az egyik mezőben levita jelvények, a másikban sólymok, amik a menyasszony családnevére (Falco) utalnak. A címert övező hat kis medaillonban az életszakaszok ábrázolásait látjuk: 1. fiú tanítója karján, 2. földet művelő férfi, 3. fonó asszony 4. gyermekek az asztal körül, 5. hálát adó férfi, 6. nagyszülők unokákkal. A képek alatti mondatszalagokban lévő szavak alapján ezek a boldog családi életet leíró 128. zsoltár verseinek vizuális értelmezését adják. A díszes házasságlevél a zsidó múzeum elsőként megszerzett tárgya volt, melyet 1910-ben, pénzadományokból vásároltak.
Irodalom
Sabar, Shalom: Ketubbah: The Art of Jewish Marriage Contract. New York: Rizzoli International Publications, 2000.
Fine, Steven: „Spirituality and the Art of the Ancient Synagogue”. In: Mintz, Adam, Schiffman, Lawrence H. Eds.: Jewish Spirituality and Divine Law. New York: The Michael Scharf Publication Trust of the Yeshiva University Press; Ktav, 2005.189-212.