Háázinu
5Mózes 32:1-32:52
„Jesúrun meghájasodott és kirúgott, meghájasodtál, meghíztál, megkövéredtél – és elvetette Istenét, aki alkotta és meggyalázta üdvének szirtjét” (32:15) – vagyis Izrael népe eltunyult, ezáltal eltávolodott Istentől. Rav Kook 1935-ben távozott az élők közül, és meglehetősen határozott véleménye volt arról, hogy milyen folyamatok zajlanak majd a halála után: „hagyományunk van, hogy spirituális lázadás lesz Izraelben és a zsidó nép körében abban a korszakban, amelyben népünk nemzeti élete újjáéled. Ennek az az oka, hogy az anyagi nyugalom, amelyet nemzetünk egy része meg fog tapasztalni, elhiteti, hogy már elérte végső célját. Ettől a lélek úgyszólván kisebb lesz. A magasztos és szent eszmék iránti vágyakozás megszűnik, és ennek természetes következményeként a szellem süllyed. Végül vihar jön, és forradalmat okoz, majd nyilvánvalóvá válik, hogy Izrael ereje Istenben, Tórájának fényében és a szellemi világosság vágyában rejlik”. Rav Kook jól ismerte a zsidó múltat, így nem vállalt nagy kockázatot a jövőre vonatkozó megállapításaival. Pontosan tudta, hogy évezredek óta az jellemzi a zsidó közösséget, hogy amikor rövidebb-hosszabb ideig békességben élhetnek valahol, akkor általában jelentős lemorzsolódás veszi kezdetét, mert vonzóbbnak tűnik az új közegbe és kultúrába való beilleszkedés. Azzal is tisztában volt Rav Kook, hogy minden ilyen eset csak rövid időre borít ködös álmot a zsidó közösségre, mert a keserű ébredést követően visszatér saját hagyományaihoz, amelybe beépíti frissen szerzett tapasztalatait is.
A Weiss-Kornfeld-Chorin család csoportképe
A későtavaszi-koranyári családi képen az első világháború utáni évek magyar nemzeti össztermékének (GDP) közel egytizedét birtokló Weiss-Chorin-Kornfeld család tagjait látjuk. A korláton álló kisfiú Kornfeld György, akit a nagyapja, báró csepeli Weiss Manfréd tart. Édesapja, Kornfeld Móric, a Ganz Rt. vezérigazgatója, a kép előterében újságot olvas. A teraszon Weiss Manfréd gyermekei és unokái, kivéve Weiss Manfréd legidősebb lányát, Elzát, aki apja rosszallása ellenére a kikeresztelkedett Mauthner Alfréd terménykereskedőhöz ment hozzá.
A család feje, Weiss Manfréd a karrierjét egy Lövölde téri konzervüzemmel alapozta meg. A vállalkozás szépen gyarapodott, a Weiss testvérek 1892-től hatalmas területeket vásároltak meg az akkor még álmos kis falunak számító Csepel-szigeten, ahol hatalmas ipari konszernt hoztak létre, s munkásaik számára komplett infrastruktúrát építettek ki: kulturális, szociális és egészségügyi intézményeket alapítottak és tartottak fenn.
Weiss Manfréd igazi kapitalistaként a munkát és a puritán életet tartotta fő értéknek; ez volt sikereinek egyik titka. Mesés gazdagsága ellenére sem „hájasodott el”: Weissék az első világháború éveiben a nélkülöző tömegek számára népkonyhákat létesítettek, tüzelőt osztottak, és az ő támogatásukkal – jobbára névtelen adományként – működött a pesti zsidó szociális intézményrendszer is. A család 1944-ben minden vagyonáért cserébe elhagyhatta az országot és Portugáliába menekült. A csepeli gyárat 1948-ban államosították. A családi fényképek és dokumentumok egy része 2022-ben Weiss Manfréd unokájának, Chorin Daisy-nek az intézményünkre hagyott hagyatékával került a gyűjteményünkbe.
Irodalom
Strasserné Chorin Daisy, Bán D. András: Az Andrássy úttól a Park Avenue-ig: fejezetek Chorin Ferenc életéből (1879-1964). Budapest: Osiris, 1999.
Bolla Dezső: „A Weiss család szerepe Csepel történetében”. Budapesti helytörténeti emlékkönyv 2 (2006): 19–28.
Szegedy-Maszák Marianne: Csókolom a kezét. Budapest: Libri Kiadó, 2013.
Kornfeld Tamás: Nem mindennapi élet. Budapest: Corvina, 2014.
Hafer, Wolfgang: The Textile Baron: The Fate of the Jewish Entrepreneur Isidor Mautner and His Family. Second edition. Frankfurt am Main: Wolfgang Hafer, 2021.