MILEV

Amint a hegyen mutattam

A címben említett hegy, a Szináj helyét földrajzilag nem tudjuk meghatározni, ennek ellenére a zsidó és az egyetemes történelem egyik legfontosabb emlékezethelye. „Mózes a Szinájról kapott Tant” – jelenti ki az ókori zsidó bölcs. A Tan kifejezés elsősorban a legismertebb szöveget, a Tízparancsolat kettős kőtábláit idézheti fel, de a tradíció szerint Mózes már arról is kapott isteni tájékoztatást, hogy a bő ezer évvel utána élő rabbi a Szinájon történt eseményekről szóló beszámolóját majd az itt idézett szavakkal kezdi el.

A hegyen minden átadatott, amit a zsidó hagyomány részeként tartunk számon. Ennek kisebb részét leírva kaptuk, de a nagyobbat szóban kellett továbbadni. Mózes tehát két Tórát kapott egyszerre, írottat és szóbelit. Írott Tan alatt napjainkban Mózes öt könyvét, a prófétai könyveket és az egyéb szent iratokat, összességében a Héber Bibliát értjük. A szóbeli Tant a feledés ellen egy idő után részben írásban is rögzítették, másik része viszont tovább bővül, nem telik el nap, amikor ne születne új kérdés, értelmezés, válaszkísérlet, bizonyított vagy cáfolt állítás a folyamatosan növekvő anyagban. Mózes alighanem hálás volt, hogy nem mindent neki kell megtanítania, de azt érezhette, hogy az utódok támogatásával együtt is segítségre szorul. Isten nem fordult el hűséges szolgájától, és az egyes előírásokat nem csupán elmondta, hanem meg is mutatta neki. Egy később élt tanítónk, Rabbi Jichák Abarbanel megjegyzi, hogy például az első kultuszhely, a Miskán építése körüli munkálatok kapcsán Mózest összesen négyszer figyelmeztette Isten, hogy mindent pontosan úgy alkosson meg, ahogy korábban mutatta neki a hegyen. Úgy tűnik, a legnehezebb munkafolyamatok idején különösen fontos volt, hogy emlékezzen Mózes a tárgyak pontos leírására, mindarra, amit a Szinájon látott. Isten tehát megismertette velünk a vizuális kultúrát, az írott és a szóbeli tan ötvözetét is. Ez azóta is komoly támaszt jelent a hagyomány továbbadásában, ahogyan az is, hogy a Tóra szövegeinek tanulmányozására – bizonyára isteni sugallatra – a rabbik kidolgozták a hetiszakaszok rendszerét. Az elmúlt időszak kiemelkedő mestere, Lord Jonathan Sacks rabbi írja: „Legyenek bárhol a világon, Mózes öt könyvéből a zsidók hetente elolvassák a soron következő szakaszt – ez héberül a párását hásávuá, magyarul: hetiszakasz. Ez a ritmus határozza meg a zsidó év zenéjét. A zsidó idő olyan zenei fúgához hasonlítható, amely két témára épül: az örök és a mulandó témájára, valamint az időtlenségre és az időbeniségre. A most és az elmúlt, valamint a pillanat és az örökkévalóság hetente megvalósuló találkozása foglalja keretbe a zsidó tudatot, és nyújtja nekünk azt a különleges érzést, hogy megéljük a bibliai elbeszélést, amelynek legújabb fejezetét mi magunk írjuk.”

Ennek a hatalmas fúgának újabb szólamát írjuk: két hangon, párbeszédben. Kommentárjaink a Mózesnek adott szóbeli tan két rétegét: a szöveges és a vizuális hagyományt tárják fel. Ez a kötet hosszú évek közös munkájának eredménye. A rabbi és a muzeológus párbeszéde az Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetemen kezdődött, majd a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltárban folytatódott. A rabbi ekkor, tíz éve indította Napi Tóra sorozatát, melyben az aktuális hetiszakaszhoz fűzött magyarázatait teszi közzé, a muzeológus pedig a múzeumi gyűjtemény gondozása során a tárgyak újabb és újabb jelentésrétegeit értheti meg napról napra, hétről hétre. A párbeszéd során mindkettőnk látásmódja tágult: a muzeológusnak szüksége van a szöveges hagyomány mély ismeretére, a modern rabbi pedig Mózes óta tudja, hogy a látható és megtapasztalható világ része a kinyilatkoztatásnak.

A kötetben a hetiszakaszok melletti tárgy-kommentárokat a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltárból válogattuk. Ez Európa egyik legkorábbi alapítású zsidó múzeuma, gyűjteménye olyan sokszínű, mint amilyen a mögötte álló közösség. Kommentárjainkban ezáltal nemcsak két évezred bölcsei vannak velünk, hanem a magyarországi zsidó - tehát a hagyománytól elválaszthatatlan - kultúra képviselőinek nemzedékei is.

Budapest, 2024. november

Darvas István, Toronyi Zsuzsanna

Credits

@Darvas István, Toronyi Zsuzsanna