Mászé
4Mózes 33:1-36:13
A szidra a pusztai vándorlásról, vagyis Izrael nagy utazásáról szól. Azt olvassuk a Tórában (Vájikrá 6:6): „örök tűz égjen az oltáron, ne aludjon ki”, melynek kapcsán a jeruzsálemi Talmud megjegyzi: „az utazások alatt sem”. Mit tanít ez? Rav Aharon Lewin írja: „amikor az ember otthon van, kevésbé valószínű, hogy vétkezik. Még akkor is, ha megkísérti a rossz ösztön, legyőzi azt, mert tudja, bármit is tesz, barátai, ismerősei tudomására jut. Más a helyzet, ha távoli helyre utazik, mert akkor tettei büntetlenül maradnak, hiszen otthon nem válnak ismertté. Erre utal a vers (B’résit 4:7): »ajtódnál hever a bűn«, vagyis amikor elhagyod lakásod ajtaját, nagyobb az esélye, hogy vétkezz. Azonban (Zsoltárok 128:1): »boldog, aki féli az Örökkévalót, aki az útjain jár«, azaz, amikor úton van az ember, akkor is figyeljen Isten parancsolataira”. Ez a gondolat fogalmazódik meg a fenti talmudi idézetben, és erről szól a Zsoltár (119:1) verse is: „boldog, akinek hiba nélküli az útja, akik az Örökkévaló Tórájával mennek”. Rav David Twersky szerint a Tóra itt nem csak a vándorlás állomáshelyeit eleveníti fel, hanem általánosságban szól az Örökkévaló szolgálatáról is, melynek során az emberenek lépésről lépésre, az egyik pontból a másikig haladva, szintről szintre emelkedve kell haladnia, amíg el nem éri azt a magaslatot, ahová eljuthat. A zsoltárban (34:15) áll: „távolodj el a rossztól és tegyél jót!”. Két fontos lépcsőfok, melyek megugrása éveket, akár évtizedeket igénybe vehet. Elsőként meg kell szabadulni rossz jellemvonásainktól lehetőleg úgy, hogy a helyes irányba csatornázzuk azokat. Bár a folyamat során lehet – sőt kell – jót tenni, de erőfeszítéseink eredménye más minőségű lesz, ha sikeresen megvívtuk „rosszabb énünkkel” a csatát.
„Keleti út” album
A nagy utazás bibliai őseinknek a pusztai vándorlást jelentette, a későbbi nemzedékeknek pedig a bibliai történetek helyszíneinek felkeresését. Jeruzsálem és a Szentföld hagyományos zarándokhely volt zsidók és keresztények számára is, és – annak ellenére, hogy hajóval és vonattal viszonylag kényelmes volt az utazás – még mindig egyedülálló, egyszeri élményt jelentett. Új vállalkozások útikönyveket, képeslapokat, valamint gyűjthető fényképeket és nyomatokat kínáltak a turistáknak. A „Keleti út” című albumot Leopold Samu állította össze az 1896-os jeruzsálemi utazása után. A jól ismert képek mellett az albumba beragasztotta a Török Birodalom által kiállított díszes útlevelét, néhány névjegyet és apró úti emléket is. Az útról „Keleti benyomások” címen beszámolt az IMIT Évkönyvében. Ekkor már a zsidó társadalomban szöveges és vizuális formában is ismertté vált a „valódi Szentföld”, és Jeruzsálem a mindennapi imákból a valóságba, a lehetséges új zsidó állam gondolatáig tolódott át. Leopold Samu számára a Szentföld a nagy utazás és a személyes látogatás után is szimbolikus maradt: „Czion országa az Egyistenhit, Czion országa a szeretet, határa annak nincsen és Istennek egyaránt kedves, ha a Jordán rohanó árjánál, vagy a Duna-Tisza szőke habjainál virágzik”.
Leopold Samu Szekszárdon született 1872-ben, huszonnégy évesen vállalkozott a nagy utazásra. Hazatérése után házasságot kötött Guttmann Irénnel, aki – Lys-Noir álnéven – elismeréssel övezett verseket publikált, Samu gazdaságtörténeti kutatásokat végzett, és a szentágotai uradalmat bérelte. 1899-ben, mindössze huszonhét éves korában elhunyt. Utazási albumát emlékének megőrzésére öccse, Leopold Gusztáv ajándékozta a múzeumnak 1935-ben.
Irodalom
Leopold Samu: „Keleti benyomások”. IMIT Évkönyv 1898, 231–43.
Adam, Hans Christian: Reiseerinnerungen von damals. Bilder von der Grand Tour des 19. Jahrhunderts. Dortmund: Harenberg, 1985.
Csekő Ernő: „Pályatöredékek a századfordulóról: Leopold Samu és Guttmann Irén (Lys-Noir). Adalékok a neológ zsidóság műveltségéhez”. Múlt és Jövő ÚF (2011): 69–91.
Di Nepi, Serena, Marzano, Arturo Eds.: „Travels to the »Holy Land«: Perceptions, Representations and Narratives”. Quest. Issues in Contemporary Jewish History 6 (2013).