Cáv
3Mózes 6:1-8:36
„Cáv”, vagyis parancsold meg. Ezzel a határozott felszólítással kezdődik a hetiszakasz első mondata. Az esetek jelentős részében a felajánlásokra vonatkozó utasítások a „mondd el”, vagy a „beszéld el” kifejezésekkel vannak bevezetve, ezért váratlannak tűnik a szigorúbb parancs. A Rabbi Simont idéző Rási szerint a micva azért van ebben a formában kiadva, mert anyagi veszteséggel járt. Arról, hogy ez pontosan hogyan is értendő, megoszlanak a vélemények. Egyesek szerint a kohénokat érte financiális kár, mert a papi szolgálatuk ellátása miatt nem volt módjuk civil foglalkozással gyarapítani a javaikat. A Rámbán más véleményt képvisel: szerinte azért következett be pénzveszteség, mert a kohénok számára micva volt, hogy a sajátjukból mutassanak be ételáldozatot. Az Or HáHáim pedig azokra az emberpróbáló erőfeszítésekre vonatkoztatja, melyeket őseink a mindennapi (támid) áldozatok bemutatása érdekében tettek…. A Talmud megállapítása az áldozatbemutatással és az arról való tanulás kapcsán is igaz lehet: „ugyanaz a sok és ugyanaz a kevés (mindkettő kedves az Örökkévalónak), csak irányítsa szívét az Égre, Isten felé.” Hogyan lehet egyformán értékes a „sok” és a „kevés”? A midrás segít megtalálni a választ: Rabbi Beráhjá mondta Rabbi Lévi nevében, hogy hasonlít egy kohén esetéhez, aki nagyértékű felajánlást kapott, és nem mondott érte köszönetet, míg egy másik embertől egy kisebb adományt is hálás szívvel megköszönt. Az első, nagyértékű adományt adó férfi méltatlankodására a kohén így felelt: „te azt adtad, ami járt nekem, nem láttam okát, hogy hálálkodjak érte. Ő viszont olyat adott, ami nem járt nekem, ezért természetesen köszönetet mondtam".
OMZSA-plakát
A zsidó közösségekben minden korban vannak olyanok, akik adományokra szorulnak, mert különböző okok miatt nem tudják előteremteni a megélhetésükhöz méltó összeget. Ezért az egymás iránt érzett felelősség és kölcsönös segítségnyújtás számos törvényben és előírásban jelen van, ennek évszázadokra visszamenő gyakorlata alakult ki.
Az 1930-as években bevezetett ún. zsidótörvények következtében 1942 végére a trianoni Magyarország akkori zsidó népességének 40 százaléka elvesztette megélhetését. A zsidó közösség a hagyományos módon reagált: elsődlegessé vált a nehéz helyzetbe jutottak segélyezése, melynek koordinálására létrehozták a Magyar Izraeliták Pártfogó Irodáját (MIPI). A MIPI elsődleges feladata nem a segélyezés volt, hanem az állásukat vesztettek regisztrálása és valamilyen megélhetéshez juttatása. Ennek érdekében képzéseket szerveztek és kezdőtőkét biztosítottak a pályamódosítóknak, de végszükség esetén pénzbeli segélyeket is szétosztottak. Az országos méretű segélyezés pénzalapjának előteremtésére 1939-ben alakult meg az Országos Magyar Zsidó Segítő Akció (OMZSA). Az egyéni befizetések mellett a hitközségi adók közé bevezették az OMZSA-járulékot. A zsidó közösség belső szolidaritásának fenntartása mellett az OMZSA célja volt a zsidó önazonosság erősítése is. Ennek érdekében az adománygyűjtő akciókat társadalmi-kulturális eseményekkel kapcsolták össze, hirdetéseikhez pedig a korszak legprogresszívebb művészeit nyerték meg. Az OMZSA plakátját a magyar avantgárd jeles alkotója, Berény Róbert tervezte.
Irodalom
Frojimovics Kinga. „‘Testvéredet ne hagyd el!’ A Magyar Izraeliták Pártfogó Irodája (MIPI) működése Magyarországon a Soá idején”. In: Karsai László, Molnár Judit, szerk.: Küzdelem az igazságért. Tanulmányok Randolph L. Braham 80. születésnapjára. Budapest: MAZSIHISZ, 2002. 185-206.