Kedosim
3Mózes 19:1-20:27
„Szeresd felebarátod, mint magad, én vagyok az Örökkévaló” (19:18). E sokat idézett parancs mestereink szerint különösen fontos, mert számos más előírás alapjául szolgál. Ha valaki szereti felebarátját, akkor nem veszi el a pénzét, értéktárgyát, semmilyen módon nem károsítja meg, nem gyűlöli, nem lesz vele haragtartó, bosszúálló és még hosszan lehetne sorolni. Rabbi Háim Vitál írja: „nézd meg jól, mekkora a teremtmények egymás iránti szeretetének jelentősége! Ha két embert szívből jövő, igaz szeretet köt össze, akkor a Sehiná lakozik kettejük között. Ezt bizonyítja az áhává kifejezés, melynek számértéke 13, ezt meg kell duplázzuk (hiszen két ember szeret), és az így kapott szám (26) megegyezik az Isten négybetűs nevében található betűk összegével”. A Rámbám úgy véli, hogy a tórai előírás magában foglalja azokat a jótetteket (gmilut hászádim), melyeket testünkkel hajtunk végre (beteglátogatás, vendégfogadás, temetés, gyászolók vigasztalása). Szforno inkább a mondat szó szerinti jelentésére figyelt: „szeresd felebarátodban azt, amit magadban szeretnél, ha az ő helyében lennél”. Rási látszólag nem sokat segít, mert csak Rabbi Akiva rövid kijelentését idézi kommentár gyanánt, aki szerint „ez a Tóra legfontosabb törvénye”. Rabbi Akiva tanítványai rejtélyes járványban haltak meg. E „járvány” kiváltó okaként azt említik bölcseink, hogy az egyébként kiváló tanítványok nem viselkedtek egymással tisztelettel, ebből kiindulva pedig okkal feltételezhető, hogy Rabbi Akiva a tanítványainak halála után tette ezt a kijelentést, miután végig kellett néznie, hogy tudós társai azért halnak meg, mert nem képesek egymással szeretettel bánni. Rási talán arra utal, hogy ez a veszély nemcsak egy nemzedékben, hanem bármikor előfordulhat. Ebből adódóan kettős kötelesség hárul ránk: egyrészt úgy kell viselkednünk, hogy abból ne legyen konfliktus, ha az nem feltétlenül szükséges; másrészt tennünk és imádkoznunk kell azért, hogy azok Izrael közösségeiben is megszűnjenek.
Krumpliszsák
A „Szeresd felebarátod, mint magad” sok más előírás alapja, és elvei, értékei a diaszpóra közösségeinek egymást segítő gyakorlatát is alakították. 1914-ben az amerikai zsidók létrehozták az „American Jewish Joint Distribution Committee” nevű szervezetet (Joint), amelynek révén nagyszabású támogatórendszert építettek ki a nemzetközi segélyezéshez. A Joint neve szinte egybeforrt a segélyezés fogalmával: népkonyhákat tartott fönn, támogatta a deportálásból hazatérőket az élet újrakezdéséhez, segített a zsidó intézmények rendbehozatalát és fenntartását. A kommunista diktatúra kezdetben igyekezett kihasználni az amerikai segélyezéseket, például rajtuk keresztül szereztek be gyógyszereket a pártvezetésnek. A szovjet megszálló hatalom árnyékában 1948-ra kiépülő pártállami diktatúra megsemmisített vagy a befolyása alá vont minden önálló politikai, társadalmi intézményt, civil szervezetet. A magyarországi sztálinista diktatúra 1953-ban koncepciós pert készített elő a budapesti zsidók megmentésében komoly szerepet vállaló Raoul Wallenberg svéd diplomata halálával kapcsolatban: a pernek azt kellett volna bizonyítania, hogy Wallenberg igazi gyilkosa nem a szovjet KGB volt, hanem a diplomatát a pesti zsidó tanács tagjai csalták tőrbe. A Joint munkájának, a segélyakcióknak egy igazán esendő kis tárgy állít múzeumi emléket: egy egykor szárított burgonyát tartalmazó zsák darabja. A durva vászonból készült zsákon az angol mellett a háborút követő években még a zsidó közösségek lingua francájának tekintett jiddis nyelven is szerepel, hogy az amerikai zsidók adományát a Joint New York-i irodája küldi a budapestinek.
Irodalom
Bányai Viktória: „A Joint segélyezési politikájának hatása a zsidó családok életére, 1945–1949”. In: Családtörténet, családvédelem, vallás. Szeged: MTA-SZTE Vallási Kultúrakutató Csoport, 2018. 263–76.