Rabbik, könyvek
A szövegekben idézett rabbik listáját Kende-Vasa Irén állította össze
Szádjá ben Joszef Gáon
RáSzáG (882-942), Szúra – Abbászida Kalifátus
Szádjá ben Joszef Gáon filozófus, döntvényhozó, bibliamagyarázó és nyelvtudós, a zsidó vallásfilozófia megalapítója. Kairóban született és tanult, majd az Abbászida Kalifátusban (ma: Irak) telepedett le, ahol egy jesiva vezetője lett. Szellemi befolyása az egész korabeli zsidó világra kiterjedt. Egyik legismertebb munkája a HaEmunot VeHaDeot (A hit és a tudás) című könyv, amely a zsidó filozófia első szisztematikus művének tekinthető. Úttörő jelentőségűnek tartották azt a héber nyelvészeti munkáját, amellyel a karaita nézetekkel szállt szembe, de ez sajnos nem maradt fenn. A Tórához és a Talmudhoz írt kommentárjainak egy részét más tudósok által írt könyvek őrzik. A nevében található gáon szó jelentése: kivételesen bölcs, tudós iskolavezető.
Rabbi Slomo ben Jichák
Rási (1040-1105), Troyes, mai Franciaország területén
Rabbi Slomo ben Jichák (akit neve kezdőbetűi alapján Rásinak nevezünk) a legnagyobb középkori Tóra- és Talmud-magyarázó volt, akinek hatása ma is érezhető. A franciaországi Troyes-ban született, a wormsi és mainzi jesivákban tanult, majd huszonöt éves korában visszatért szülővárosába, ahol saját jesivát alapított. Már életében széles körben ismert tudóssá vált, népszerűségéhez hozzájárult, hogy a tórai és talmudi szövegeket egyszerűen, világosan, közérthetően magyarázta. A Bibliához és a Talmudhoz fűzött magyarázatai máig nélkülözhetetlenek a Tóra tanulmányozásához, gondolatait, kommentárjait ma is rendszeresen idézik.
Vájisláh Mikéc Vájigás Vájehi Smot Cáv Kedosim Behukotáj Beháálotéhá
Bahja ben Joszef ibn Pakuda
Rabénu Behaje (1050-1120), Hispánia
Bahja ibn Pakuda rabbi, filozófus és moralista Zaragosában élt (ma: Spanyolország). A zsidó irodalom átfogó ismerete mellett a világi irodalomban is jártas volt, gyakran idézett tehát nem zsidó erkölcsfilozófusokat is. Legfontosabb műve a Hovot HáLeváv (A szív kötelességei), amelyet azért írt, mert hiányolta a zsidó irodalomban szétszórtan található etikai tanítások rendszerezett összefoglalását. Úgy tapasztalta, hogy sok zsidó csak a háláhá (vallásjog) pusztán külső betartására, „a testrészek által teljesítendő kötelességekre” (Hovot HáEvárim) fordít figyelmet, nem törődve a zsidó életmódban megtestesülő belső eszmékkel és érzésekkel, vagyis „a szív kötelességeivel” (Hovot HáLev).
Smuel ben Meir
Rásbám (1083-1174) a mai Franciaország területén
Smuel ben Meir (más néven: Rásbám) nyelvész, Talmud- és Tóra-magyarázó, Rási egyik unokája. A teljes Tanakhhoz (Héber Bibliához) írt magyarázatokat, de csak a Tóra-kommentárja maradt fenn. Szigorúan ragaszkodott a szöveg „psát” (legegyszerűbb) értelmezéséhez akár még a rabbinikus hagyományok rovására is. Nem habozott vitába szállni Rásival, ha úgy érezte, hogy nagyapja magyarázata eltér az adott tórai szakasz egyszerű jelentésétől. Rásival ellentétben, aki igyekezett mindig röviden fogalmazni, Rásbám magyarázatai általában hosszabb szövegek.
Jálkut Simoni
Jálkut, Frankfurti Simeon, Simeon HáDársán (11-13 sz.), Német-Római Birodalom
A Jálkut Simoni egy olyan összeállítás a Tanakh könyveihez, melynek szerzője és keletkezésének kora bizonytalan. A kötetben bibliai értelmezések találhatók különböző magyarázatok alapján. Két részből áll, az első a Héber Bibliához, a második a próféták könyveihez és a szent iratokhoz fűzött magyarázatokat tartalmazza.
Jehudá Hálevi
Júda HáLevi, HáLevi (1075-1141), Hispánia
Jehudá Hálevi orvos, filozófus, nemzedékének egyik legnagyobb héber költője volt a középkori Spanyolországban. Mintegy ötven év alatt közel 800 világi és vallásos verset írt. Mivel a fokozódó vallási konfliktusok időszakában élt, Hálevi arra is törekedett, hogy kidolgozza a zsidó vallás megalapozott védelmét, amelyet akkoriban minden fronton támadás ért. Költeményei mellett híres a nagyhatású filozófiai értekezése, a Kuzár, amelyet eredetileg arabul írt, majd később héberre fordított. Műve a kazárokról szól, akik a királyukkal együtt betértek a zsidóságba, a műfaja szerint párbeszéd, amely egy zsidó bölcs és a kazár királya között folyik.
Mose ben Maimon
Rámbám, Maimonidész, Maimoni (1075-1141), mai Spanyolország, Marokkó, Egyiptom
Rabbi Mose ben Maimon a Talmud összeállítása utáni időszak judaizmusának talán legjelentősebb szellemi és spirituális alakja, ma is nélkülözhetetlenek a filozófiai és vallásjogi művei, kommentárjai és döntvényei. Hosszabb marokkói tartózkodás után Egyiptomban telepedett le, ahol a zsidó közösség vezetője lett. Elsőként készített átfogó kommentárt a teljes Misnáról (a szóbeli tanról). Nagy filozófiai műve, a More Nevukhim (Tévelygők útmutatója) egy egész tudományágat szült, és felbecsülhetetlen hatással volt lelkes támogatóira és heves ellenfeleire egyaránt. Törvénykönyve, a Misné Torá, a zsidó jog és gyakorlat első és felülmúlhatatlanul átfogó kódexe. A muszlim vezető, Szaladin udvari orvosaként is szolgált. Minden művét héber és arab nyelven írta, kivéve a csak héberült megírt Misné Torát. Kifejezésmódjának pontossága legendás.
Jehuda ben Smuel HeHászid
Juda Hehászid (1140-1217), Németország
Jehuda HeHászid a 12-13. századi német zsidó miszticizmus aszketizmusról és jámborságról elhíresült alakja volt. Regensburgban jesivát alapított, amely számos olyan diákot vonzott, akik később befolyásos személyiségekké váltak: köztük a wormsi Eleázár, a bécsi Jichák ben Mose és a mainzi Báruh ben Smuel.
David ben Joszef Kimkhi
Rádák (1160-1235), a mai Franciaország területe
Rádák rabbi, nyelvtudós és kommentátor volt. Számos nyilvános vallási vitában vett részt a judaizmus védelmében, kifejtette érveit a Rámbám filozófiai műveivel kapcsolatos vitákban is. Úgy vélte, hogy csak azoknak szabad filozófiai tanulmányokat folytatni, akiknek a hite megalapozott. Elsősorban a próféták könyveihez fűzött kommentárjairól ismert, de írt magyarázatokat a Teremtés könyvéhez, a zsoltárokhoz és a Krónikákhoz is. Rádák magyarázatait a zsidók és a keresztények egyaránt nagyra becsülték; keresztény tudósok latinra fordították, így művei nagy hatással voltak a későbbi bibliafordításokra, még az angol nyelvterületen legismertebbre, a King James-változatra is.
Mose ben Náhmán
Náhmánidész, Rámbán (1194-1270), a mai Spanyolország és Izrael területe
Rámbán orvos, filozófus, költő és nagy Tóra-tudós volt, a racionalista Maimonidésszel ellentétben azonban erős misztikus hajlamot mutatott. A Tórához és a Talmudhoz írt kommentárokat, de önálló műveket is írt vallásjogi témákról, valamint misztikus, tudományos, kabbalisztikus és filozófiai kérdésekről. Tóra-magyarázataiban gyakran bírálja a korábbi kommentárokat. Geronában nagy jesivát alapított, ahol több száz tanítványt nevelt, belőlük váltak a spanyol zsidóság későbbi vezetői. 1263-ban az egyház utasítására vitába szállt Barcelonában egy Pablo Christiani nevű, hitehagyott zsidóval. Az üldöztetés elől Jeruzsálembe ment, hogy zsidó közösséget alapítson, és az óvárosban zsinagógát is építtetett, amely ma is áll. A keresztes háborúk miatt távozni kényszerült, Akkóban telepedett le, ahol ismét tanítani kezdett. Gyakran idézte és bírálta Rási kommentárjait.
Hizkiá ben Manoáh
Hizkuni (13. század), Franciaország (?)
Életrajza ismeretlen, annyit tudni, hogy ő volt a szerzője a „Hizkuni” című, népszerű Tóra-kommentárnak, amely a midrásokból származó ismeretek gyűjteménye. Rásival ellentétben Hizkuni nem nevezte meg egyetlen forrását sem, mivel úgy vélte, hogy az üzenet a fontos, nem a hírnök.
Szefer HáHinuh
A barcelonai Lévi-ház zsidója (13. század), Barcelona
Életrajza ismeretlen. A Szefer HáHinuh (Az oktatás könyve) egy 13. században Spanyolországban írt névtelen mű, amely részletezi a 613 tórai parancsolatot, és megmagyarázza az okaikat. Bevezetőjében a szerző kifejti: azért írta ezt a könyvet, hogy „felébressze tizenéves fia és társai szívét”, remélve, hogy elősegíti bennük a parancsolatokhoz való kötődés érzését. Minden egyes parancsolathoz idéz egy bibliai forrást, kitér a parancsolat filozófiai alapjaira, rövid áttekintést ad a parancsolat betartásának részleteiről, és összefoglalja a parancsolat alkalmazhatóságát. Egyik kéziratban sem árulja el a nevét, csak annyit ír: „a barcelonai Lévi-ház zsidója”.
David ben Levi Narbonne-ból
Dávid ben Levi (13-14. század), a mai Franciaország
Rabbi David ben Levi Talmud-tudós volt, aki leginkább a Szefer HáMihtám című művéről ismert. A vallásjogi kommentár a Talmud számos traktátusát érinti Jichák Alfasi (Rif) munkái alapján. Erős hatást gyakorolt a későbbi háláhikus (vallásjogi) irodalom fejlődésére. Műve évszázadokig kéziratban volt elérhető, csak a 20. században nyomtatták ki.
Dávid ben Ávráhám Máimuni
Dávid HáNágid; Dávid Maimonidész (1222-1300), Egyiptom
Rámbám unokája, aki már 15 évesen az egyiptomi zsidó közösség nágidja (vezetője) lett. A zsidó irodalom minden ágában széleskörű ismeretekkel rendelkezett, és az orvostudományban is jártas volt. Levelezést folytatott Spanyolország, az akkori Szíria és Itália vezető tudósaival. Három kéziratban fennmaradt, arab nyelvű műve közül a legfontosabb a Tóra hetiszakaszaihoz és a háftárákhoz (a hetiszakaszok prófétai kiegészítéseihez) írt kommentárjai. A Teremtés könyvéhez írt kommentárját héberül Midrás David címen adták ki, az Exodushoz fűzött magyarázatokat Midrás Rabbi David HáNágid címmel fordították héberre.
Áháron ben Joszef HáLevi
Rááh (1235-1303), Hispánia
Áháron HáLevi rabbi Talmud-tudós és vallásjogi bölcselő volt. A Nezer HáKodes című Talmud-magyarázatának nagy része elveszett. Szemlélete erős Rámbán-hatást mutat, de művei sok saját, eredeti ötletet és egyedi nézőpontot is tartalmaznak. Írt filozófiai és misztikus témákról is.
Bahja ben Aser ibn Halava
Rabénu Behaje (1255-1340), Hispánia, Szentföld
Bahja ben Aser ibn Halava rabbi, tudós, Tanakh-kommentátor, stílusa Rámbánhoz hasonlít. Munkássága értékes volt a kabbalisták számára is. Kommentárjai mellett etikai művet is írt Kád HáKemákh (A lisztes korsó) címmel.
David ben Smuel HáKohávi
Ráv Smuel HáKohávi (1260-1330), Franciaország
Rabbi David ben Smuel HáKohávi nagy csodálója volt Rambamnak. A provence-i Isteila településen élt, a neve csillagot jelent.
Jákov ben Áser
Tur, Báál HáTurim (1269-1343), Hispánia
Jákov ben Áser fő műve az Árbá Turim (Négy rész), amelyet édesapja döntvényei alapján készített, s amelyben több más szerző véleményét is feldolgozta. A műben saját véleményére nem tért ki, hanem rögzítette a különböző véleményeket. Az Árbá Turim szolgált alapul Joszéf Káró számára a Sulkhán Áruh megírásához. Két Tóra-kommentárt is írt, s fennmaradt a magasztos hangnemű és emelkedett gondolkodást tükröző „Testamentuma” a fia számára.
Levi ben Gerson
Rálbág, Gersonidész (1288-1344), Franciaország
Rabbi Levi ben Gerson filozófus, orvos, matematikus, csillagász, Talmud- és Tóra-kommentátor volt. Valószínűleg nem volt rabbi, életéről keveset tudunk, a halálának helye és időpontja is tisztázatlan. Arisztoteliánus volt, és nagy filozófiai művében, a Milhámot HáSem-ben kritikával illeti Rámbámot néhány olyan ponton, ahol az eltér az arisztotelészi tanítástól. Bár hitt az ember szabad akaratában, buzgó híve volt az asztrológiának: az asztrológiai determinizmus egész filozófiai munkásságát áthatja. Matematikai munkái úttörő jellegűek voltak: egyik korai alkalmazója a kombinatorikának és a matematikai indukció elvének. Neki tulajdonították a „Jákob botja” nevű csillagászati eszköz feltalálását. Ma legismertebb műve a a Tanakhhoz írt kommentárja.
Jichák ben Mose Árámá
Báál Ákedá (1420-1494), Hispánia, Itália
Jichák ben Mose Árámá a spanyol-zsidó tudós „prototípusa” a 15. század második felében: egy talmudi akadémia vezetőjeként rabbi, író és filozófus is volt. Hosszú filozófiai kommentárt írt a Tóra öt könyvéhez (Ákedát Jichák – Izsák megkötözése), e műve alapján nevezték el Báál Ákedának. Írt a filozófia és a teológia kapcsolatáról (Házut Kásá – Nehéz látomás), a fiatalon elhunyt veje emlékére pedig kommentárokkal látta el a Példabeszédeket (Jád Ábsálom- Ábsálom keze).
Johánán ben Áron ben Nátánáel Luria
Luria (1445-1511), Franciaország, Németország
Johánán ben Áron ben Nátánáel Luria elzászi Talmud-tudós volt. Hosszú évekig tanult német jesivákban, majd Strasburgban telepedett le, ahol saját jesivát alapított. Főbb művei a Hádráhá (Oktatás), valamint a Mesivát Nefes (A lélek visszatérése), amely a Tóra misztikus kommentárja Rási alapján. Az ehhez csatolt értekezésében Luria megcáfolta a keresztények által a judaizmus ellen felhozott érveket.
Ovádjá ben Jákov Szforno
Ovádjá Szforno, Szforno (1470-1550), Itália
Ovádjá ben Jákov Szforno alapos ismereteket szerzett szülővárosában, Cesenában héber nyelvből, rabbinikus irodalomból, matematikából és filozófiából, majd Rómában orvostant tanult. Ott műveltsége révén előkelő helyet vívott ki magának a tudósok között. 1525 körül elhagyta Rómát, és vándorolni kezdett, végül Bolognában telepedett le, ahol jesivát alapított, melyet élete végéig vezetett. Az aggada és kabbala szemszögéből jelentős magyarázatokat írt a Tanakh szinte valamennyi könyvéhez. Ovádjá a vallásfilozófia területén is tevékenykedett. Az Or Ámim-Népek fénye című művében bibliai érvekkel igyekezett felvenni a harcot Arisztotelésznek elméleteivel és nézeteivel, amelyek szerinte ellentétben álltak a vallással.
Dávid ben Solomon ibn Ábi Zimrá
Rádbáz (1479-1573), Egyiptom, Marokkó, Izrael földje
Dávid ben Solomon ibn Ábi Zimrá (Rádbáz) spanyol származású rabbi volt, aki felnőtt életét Fezben, Palesztinában és Kairóban töltötte. Egyiptom főrabbijává nevezték ki, tisztségét arra használta, hogy a különböző szokásokat egységesítsen. Ő volt az, aki eltörölte a szeleukida időszámítási rendszer használatát az egyiptomi zsidó közösségben, és újra bevezette a teremtéstől számított évszámozást. Jeruzsálemben való letelepedése után a közösség bírájává nevezték ki, innen Cfátba került. Tehetős emberként határozottan ellenezte, hogy a rabbik akár minimális fizetést is felvegyenek, ezért megpróbálta kihasználni a pozícióját, hogy az adóterhek igazságosabb elosztását érje el. Termékeny íróként közel 3000 responzát írt. Két legnevesebb tanítványa Bezálel Áskenázi és Jichák Luria. Liturgikus költeményei közül a Keter Málhut (Királyi korona) című műve bekerült a jom kipuri imakönyv heidenheimi kiadásába.
Mose Álsih
Álsih HáKádos (1507-1600), Oszmán Birodalom, Fez, Cfát
Mose Álsih rabbi, prédikátor és bibliamagyarázó volt az Oszmán Birodalomban, Joseph Karo és Hájim Vitál rabbit tanítványa. Két különböző jesiva vezetőjeként szolgált, idejének nagy részét a háláhá tanulmányozásának és tanításának szentelte. Híres szombati dróséit (prédikációit) csak néhány órával a sábesz kezdete előtt kezdte megírni. Prédikációkon rendszeresen nagy tömegek vettek részt, és mivel gyakran idézték hivatkozás nélkül dróséit Tóra-kommentárként adta ki. Azon kevés tudósok egyike volt, akik megkapták a szmihát (rabbivá avatást) tanítójától, Joszef Káro rabbitól. Kortársai és a későbbi nemzedékek olyannyira tisztelték, hogy egyike lett azon kevés bölcsnek, akit a köznyelvben HáKádos, (a szent) néven emlegetnek.
Slomo Luria
Luria, Máhársál, Rásál (1510-1573), Lengyelország
Rabbi Slomo Luria korának egyik nagy döntvényhozója, tanítója, Talmud-kommentátora volt. Tekintélyes családja azt állította magáról, hogy Rásitól származik. A híres lublini jesiva vezetőjeként szolgált, élénk levelezést folytatott rokonával, Rámával, akivel nem értettek egyet főbb filozófiai és nyelvtani kérdésekben. A kortárs tudósok talmudi kommentárokhoz való hozzáállását élesen kritizálta. Nagy háláhikus művét, a Jám sel Slomot (Slomo tengere) beárnyékolta a kortárs Sulkhan Áruh, amelynek háláhikus módszertanát erősen bírálta.
Jehuda Löw ben Becalel
Löw, A prágai Máhárál (1520-1609), Prága
Rabbi Jehuda Löw jelentős talmudista tudós, misztikus, matematikus, csillagász és filozófus volt. Élete nagy részében a morvaországi Mikulovban és Prágában szolgált rabbiként, aA legenda szerint ő alkotta meg a prágai Gólemet. Foglalkozott zsidó filozófiával és zsidó miszticizmussal. Gur Árje (Oroszlánkölyök) című műve szuperkommentár Rási Tóra-kommentárjához (a szuperkommentár egy korábbi kommentárhoz fűzött magyarázat). Írásaiban racionalista terminológiát és klasszikus filozófiai gondolatokat is alkalmazott, támogatta a világi tudományos kutatást azzal a feltétellel, hogy az nem mond ellent az isteni kinyilatkoztatásnak. Az őszinteség és az egyenesség értékét hangsúlyozta, ezért kritizálta a korabeli jesivákban elterjedt pilpul módszertant (a nézetek kérdés-felelet formájában való kifejtése).
Smuel Jehuda ben Meir Katzenellenbogen
Smuel Juda, Máhásiksz (1521-1597), Itália
Rabbi Smuel Jehuda Katzenellenbogen egész Itáliában nagy tiszteletnek örvendett, széleskörű tudása miatt Káro, Luria és Isserles is nagyrabecsülte. Már fiatal korában kitűnt tudásával és szónoki képességeivel. Az apja 1565-ben bekövetkezett halála után Velencében rabbivá választották. Katzenellenbogen több responza (döntvény) szerzője, ezek szerepelnek Mose Isserles és Smuel Kálái responzagyűjteményében; fennmaradt tizenkét dróséja (sábeszi prédikációja) is, amelyeket egyik tanítványa adott ki. Katzenellenbogen is részt vett Maimonidész Jád háHázáká című művének jegyzetekkel ellátott kiadásában.
Hájim ben Becálel
Rabbi Hájim (1524-1588), Németország
Rabbi Hájim ben Becálel (a prágai Máhárál testvére) Posenben született. Irodalmi tevékenységét Wormsban kezdte, ahová 1549-ben ment, ott ő követte nagybátyját a rabbiszékben, később Friedbergben is szolgált. 1578-ban ezt a vidéket szörnyű pestisjárvány sújtotta, emiatt családjával együtt két hónapig karanténban volt az otthonában. Ekkor írta meg a Szefer háHájim (Az élet könyve) című, öt könyvből álló etikai művét. Ḥajim heves vitát folytatott, nem helyeselte, hogy a Talmudban és más jelentős művekben található törvényeket a nagyközönség számára alkalmas könyvben gyűjtsék össze. Úgy vélte, hogy az ilyen kódexek révén a Talmud tanulmányozása elhanyagolhatóvá válik, és a rabbik tekintélye sérül, mivel az emberek ezekhez a könyvekhez fordulnak vitás kérdésekben.
Hájim ben Joszef Vitál
Árizál (1542-1620), Cfát
Rabbi Hájim ben Joszef Vitál cfáti rabbi Jichák Luria legjelentősebb tanítványa volt, mestere tanításainak nagy részét ő jegyezte le. Írásai erőteljes hatást gyakoroltak a korabeli zsidó világra. Műveit fia, Smuel Vitál rabbi, a Smoná Seárim (Nyolc kapu) című nyolckötetes művében dolgozta fel újra. Írt kommentárokat, responzákat és kabbalisztikus műveket.
Slomo Efrájim ben Áron Luntschitz
Kli Jákár (1550-1619), Csehország
Slomo Efrájim ben Áron Luntschitz rabbi és Tóra-kommentátor, a Tórához írt magyarázata után Kli Jákár néven vált ismertté. Tehetséges prédikátorként híresült el, dróséi sokakra hatottak. Írásai etikai kérdésekre összpontosítanak, a Kli Jákár máig az egyik legnépszerűbb mű a maga nemében.
Jesájá Hálevi Horowitz
Selá HáKádos (1555-1630), Csehország, Szentföld
Jesájá Hálevi Horowitz Prágában született, első tanára az apja volt, de tanította Remá is. Európa több városában szolgált rabbiként, majd elvállalta a prágai főrabbi rangos pozícióját. Felesége halála után a Szentföldö telepedett le, ahol kinevezték a jeruzsálemi askenázi közösség rabbijává. 1625-ben Ibn Faruh pasa elrabolta, és 15 másik rabbival és zsidó tudóssal együtt váltságdíjért tartotta fogva. 1626 után Cfátba, a kabbala egykori központjába költözött. Legfontosabb műve a Sné Lukḥot HáBrit (A szövetség két táblája), amely rituális, etikai és misztikus gyűjtemény. Az első kiadás címlapján az áll, hogy a mű „a Szinájról átadott mindkét Tórából, az írott és a szóbeli Tórából van összeállítva”. A munka nagy hatással volt a korai haszid mozgalomra, beleértve a Báál Sém Tovot is.
Elijá Ali Wedelesz Spirá
Sápirá, Sápiró (1660-1712), Csehország
Elijá Spirá rabbi, majd prédikátor és egy nagy talmudi akadémia igazgatója volt szülővárosában, Prágában. Legismertebb műve az Elijáhu Rábá, amely az Oráh Hájimról szóló vitákat tartalmazza. A hat talmudi traktátusról szóló írásait unokája adta ki. Kéziratos művei – köztük a Biblia- és a Talmud-kommentárjai, valamint prédikációk, responzák – egy tűzvészben megsemmisültek.
Hájim ibn Áttár
Or HáHájim (1696-1743), Marokkó, Itália, Szentföld
Hájim ibn Áttár – akit leghíresebb műve után Or HáHájim néven ismerünk – észak-afrikai rabbi, Tóra-magyarázó, döntvényhozó és kabbalista volt. 1733-ban elhagyta szülőföldjét, Marokkót, és Itáliában jesivát alapított, majd a Szentföldön telepedett le. Művei Európában és Marokkóban is hírnevet szereztek neki. Az Or HáHájim című Tóra-kommentárja a kabbalisztikus tanításokat éleslátó és eredeti olvasmányokkal vegyíti. A korai hászidok különösen nagyrabecsülték.
Dov Ber ben Ávráhám Mezricsből
Mezricsi mágid (1704-1722), a mai Ukrajna területe
Dov Ber ben Ávráhám a haszid judaizmus megalapítójának, Báál Sém Tovnak a tanítványa volt, akit utódjának választottak a korai mozgalom vezetésére. A mezricsi mágidot tekintik a Báál Sém Tov tanításainak alapjául szolgáló misztikus filozófia első képviselőjének, a mozgalom fő elméleti kidolgozójának. (A mágid jelentése: vándorprédikátor.)
Mose Hájim Luzzatto
Rámhál (1707-1746), Itália, Amszterdam, Szentföld
Rabbi Mose Hájim Luzzatto költő, kabbalista és filozófus volt. Írásai a Tanakh, a Talmud, a rabbinikus kommentárok, a háláhá és a kabbala mély ismeretéről tanúskodnak. Tizenévesen fogott hozzá 150 himnusz komponálásához a bibliai zsoltárok mintájára. Híven utánozta a Tanakh stílusát, s szövegei annyira hasonlók a Bibliához, hogy kiváltották több rabbi kritikáját, ez volt az egyik oka későbbi üldöztetésének.
Jákov Joszef ben Cvi HáKohen Polonojéből
Jákov Joszef HáKohen (1710-1784), a mai Ukrajna területén
A polonojei Jákov Joszef HáKohén rabbi első és egyben főműve, a Toldot Jákov Joszef 1780-ban jelent meg, tartalmazza a saját magyarázatait, valamint „a tanítómtól hallott szavakat”, azaz Báál Sém Tov beszédeit. Ez az első olyan mű, amely a haszidizmus alapvető tanításait fejtegeti.
Jehezkél ben Jehuda HaLevi Landau
Nodá Bijehudá (1713-1793), Lengyelország, Csehország
Jehezkél ben Jehuda HaLevi Landau Lengyelországban született, Ludmirban és Brodban járt jesivába, ahol a rabbinikus bíróság bírájává nevezték ki. Később Prágába költözött, ahol jesivát alapított, és kinevezték főrabbinak. Kormányzati körökben is nagy népszerűségnek örvendett, így rabbinikus feladatai mellett számos alkalommal közbenjárhatott a kormánynál, amikor zsidóellenes intézkedéseket vezettek be. Bár nem ellenezte a világi tudást, ellenezte „azt a kultúrát, amely Berlinből jött”, különösen azt, hogy Mendelssohn németre fordította a Tórát. Megírta Nodá BiJehudá (Ismert Júdában) című responzumát és a Talmudhoz írt kommentárját Cijun LeNefes Hájá (Emlék egy élő léleknek) címmel, amelyet „Celáh” rövidítéssel ismerünk.
Elimeleh Weisblum
Lizsenszki Elimeleh (1717-1787), Lengyelország
A lizsenszki Elimeleh Weisblum rabbi a haszid mozgalom egyik alapító rebbéje volt. Ő írta a haszidizmus egyik fő művét, a Noám Elimeleh című Tóra-kommentárt. Tanítványai közül számos vezető és haszid dinasztia emelkedett ki a 19. század elején. Cettl Kátán címmel tizenhét pontos programot írt arról, hogy hogyan kell jó zsidónak lenni, és HáNhágot HáÁdám (Az ember szokásai) címmel megírta a jámbor zsidók számára a szokások listáját.
Elijáhu ben Slomo Zálmán
Vilnai Gáon, HáGáon Háhászid Vilnából, Grá (1720-1797), Vilna
Elijáhu ben Slomo Zálmán nemzedékének legnagyobb Tóra-tudósa és talmudista tekintélye. Fotografikus memóriával rendelkezett; a legenda szerint hároméves korában fejből tudta a Tórát. Már 20 éves korában bonyolult jogi kérdéseket oldott meg, kommentárokat írt, nyelvtani és matematikai könyveket adott ki, és arra ösztönözte tanítványait is, hogy tanuljanak világi tudományokat. Az újonnan kialakuló hászid mozgalom ellenfeleinek egyik vezéralakja („mitnagdim”). Kijelentette, hogy a csodákba és látomásokba vetett hászid hit hazugság és téveszme, inkább a Tóra betartásának racionálisabb megközelítését szorgalmazta, amely a Tóra tanulmányozásának és a parancsolatok teljesítésének hagyományos kötelezettségeit hangsúlyozta.
Hájim Joszef Dávid Ázuláj ben Jichák Zeráhijá
Hidá, rabbi Ázuláj (1724-1806), Szentföld, Franciaország, Itália
Rabbi Ázuláj korán elsajátította a Talmudot, a kabbalát és a zsidó történelmet. Bár Jeruzsálemben született és nevelkedett, élete nagy részében a Szentföldön kívül töltötte, beutazta Európa zsidó közösségeit, és pénzt gyűjtött a szentföldi zsidó közösségek támogatására. Meglátogatta a nagyobb könyvtárakat, könyveket, kéziratokat vizsgált, amelyeket később a Sem háGedolimn (A nagyok neve) című, egyedülálló és nélkülözhetetlen bibliográfiai szótárában ismertetett. Útiaplói fontos beszámolók a korabeli európai zsidó életről és történelemről.
Jákov Jichák Hálevi Horowitz
A Lublini Látó (1745-1815), Lublin
Jákov Jichák Hálevi Horowitz rabbi a Mezricsi Mágid tanítványa volt. Miután Lublinba költözött, hászidok ezrei özönlöttek hozzá, hogy tanulhassanak tőle. Csodatevő hírnévre tett szert, aki képes volt tikkunt, azaz „lélek-helyreállítást” végezni azoknál, akik segítségét és útmutatását kérték.
Menáhem Mendel Torem Rimanovból
Rimanovi Mendele (1745-1815), Rimanov
Menáhem Mendel Torem híres haszid rebbe volt, a lengyelországi és galíciai haszid mozgalom első öt terjesztőjének egyike. Ellenfele volt a modernitásnak és a zsidó emancipációnak, attól tartva, hogy az asszimilációhoz és a zsidó életmód összeomlásához vezet.
Hájim ben Jichák Ickovits Volozsinből
Hájim Volozsin, Reb Hájim (1749-1821), Volozsin
Reb Hájim a Vilnai Gáon legjelentősebb tanítványa és a volozsini jesiva alapítója, ahol a Vilnai Gáon tanulmányi módszerét, a Talmud beható elemzését tanította egyedülálló módon, amelyet aztán az összes nagy litván jesiva követett. Korának egyik legnagyobb Talmud-tudósaként tartották számon. Fő műve a Nefes HáHájim (Az élő lélek), mely az Örökkévaló természetének összetett megértésével, az ima titkaival és a Tóra fontosságával foglalkozik, célja, hogy „az Örökkévaló félelmét, a Tórát és a tiszta áhítatot ültesse be az Örökkévaló útjait kereső igazak szívébe”.
Mózes Schreiber
Mose Szofer, Hátám Szofer (1762-1839), Pozsony
Hátám Szofer az osztrák-magyar zsidóság egyik vezető ortodox rabbija volt a 19. század első felében. Határozottan ellenezte a reformmozgalmat, amely sokakat vonzott az Osztrák-Magyar Monarchia zsidó közösségeiből. Az általa alapított pozsonyi jesiva Közép-Európa legbefolyásosabb iskolája lett, a magyar zsidóság több száz későbbi vezetőjét nevelte ki. Hátám Szofer keveset publikált, halála után kiadott művei között azonban több mint ezer responza, Talmud-magyarázat, dróse, bibliai és liturgikus kommentár, valamint vallásos vers található. Az ortodox zsidó tudományosság széles körben idézi, számos responzája kötelező olvasmány a rabbijelöltek számára. Eredeti tórai meglátásai új stílust indítottak el a rabbinikus kommentárokban, a Talmud egyes kiadásai az ő javításait és kiegészítéseit is tartalmazzák.
Áháron Chorin
Chorin Áron (1766-1844), Prága, Arad
Chorin Áron aradi főrabbi a zsidók helyzetén gyökeresen akart változtatni és biztatta őket, hogy szakmát, mesterséget tanuljanak. Megreformálta a vallási liturgiát és az oktatást, a reformerek ikonikus alakjává vált, így törvényszerűen összeütközésbe került a konzervatív rabbikkal. Javaslatait összefoglaló, 1803-as könyvét a morvaországi főrabbi máglyára akarta vetni. Az óbudai bét din elé citálták, és megfenyegették, hogy levágják a szakállát, ha nem vonja vissza tanait. A teljes erkölcsi megsemmisüléssel járó büntetés kockázata és a bíróság előtt gyülekező ellenséges tömeg nyomása arra kényszerítette az aradi rabbit, hogy megtegye, amit követelnek tőle. Ennek ellenére a kijáratnál fizikailag is inzultálták. Ez nem volt példa nélküli: évekkel később az ultrakonzervatív pozsonyi jesiva hallgatói kövekkel dobálták meg Chorint. A támadások dacára reformtörekvéseit lendületlenül folytatta; engedélyezte a zsinagógában az orgonát, megengedettnek nyilvánította szombaton és ünnepnapon a vasúti utazást; négy osztályos reáliskolát állított föl; a zsidó ifjúság érdekében egyleteket szervezett.
Solomon ben Juda Áron Kluger
Brody mágidja (1783-1869), a mai Ukrajna területe
Solomon Kruger közismert volt a haszkala (zsidó felvilágosodás) mozgalommal szembeni heves ellenállásáról és a hagyományokhoz való szilárd ragaszkodásáról. Korának egyik vezető rabbinikus tekintélyeként számos vallásjogi kérdésben hozott döntvényeket. Egyik legjelentősebb döntvénye az volt, hogy a gépi készítésű macesz nemcsak nem felel meg a háláhikus követelményeknek, de kovászosnak számít. Később arra a következtetésre jutott, hogy kissé pontatlan leírást kapott a gépek technikai működési részleteiről, és ennek megfelelően módosította álláspontját. A kérdés azonban jelentős vitává fejlődött, amelynek számos pontjában még ma is zajlanak háláhikus viták.
Menáhem Mendel Morgenstern Kockból
A kocki, A kocki rebbe (1787-1859), Kock
Rabbi Menáhem Mendel Morgenstern a lengyelországi Lublin melletti Gorajban nem haszid családba született, de már fiatalon vonzódott a haszid filozófiához, és lenyűgöző talmudi és kabbalisztikus tudásra tett szert. Soha nem adta ki egy művét sem, s habár sok kéziratot írt, halála előtt mindet elégette. Mondásainak több gyűjteménye is megjelent, a legjelentősebb az Emet VeEmuná (Igazság és hit). Talán legismertebb, legtöbbször elhangzó mondása: „Hol van az Isten? Ott, ahová beengedik”.
Hájim Joszef Gottlieb Sztropkoból
A sztropkovi rebbe (1794-1867), Tarcal, Sztropkó
Rabbi Hájim Joszef Gottlieb a tokaj-hegyaljai Tarcalon született. Hátám Szofer pozsonyi jesivájában tanult, ő avatta rabbivá is. Tanulmányi befejezése után dáján (vallási bíró) és tanító lett szülőhelyén. Sok írása született a háláháról és a kabbaláról. Élete utolsó harminc évében a mai Szlovákia területén, Sztropkóban tevékenykedett főrabbiként és a rabbinikus bíróság fejeként.
Cvi Hirsch Kalischer
Cvi Hirsch (1795-1874), Lengyelország, Németország
Rabbi Cvi Hirsch Kalischer a reformjudaizmus határozott ellenzője és a cionizmus úttörője volt. Filozófiai és más világi tárgyakból is szerzett ismereteket. Élete nagy részét rabbiként töltötte Torunban, ahol fizetés nélkül szolgált. Kijelentette, hogy Cion megváltásának a zsidó nép cselekedeteivel kell kezdődnie, a messiási csoda csak ezután következik. Ezeket a nézeteket gyakran kellett megvédenie rabbinikus ellenfeleivel szemben mind Európában, mind a Szentföldön, hisz ellenfelei ragaszkodtak ahhoz, hogy a zsidó népnek anélkül kell várnia a Messiásra, hogy bármit is tenne a szabadulása meggyorsítása érdekében. Beutazta Németországot, és arra kérte a gazdag, befolyásos zsidókat, hogy támogassák az (Izraelben való letelepedést (alijázás). Hatására számos telepes társaság alakult, és 1864-ben ő felelt az alijázás céljából létrehozott bizottság berlini megalapításáért.
Izráel Friedman Ruzsinból
Jiszráel Ruzsin, A ruzsini szent (1796-1850), Ruzsin
Rabbi Izráel Friedman – a Mezricsi Mágid leszármazottja – az udvarát királyi pompával vezette. I. Miklós orosz cár, aki állítólag féltékeny volt a rebbe vagyonára és befolyására, közel két évre bebörtönöztette megalapozatlan gyilkossági váddal. Szabadulása után a kárpátaljai Szadigurában újjáalapította udvarát. Egy korabeli látogató úgy írta le a rebbét, mint egy írástudatlan embert, aki csak nagy nehezen tudta aláírni a nevét. A haszid források megerősítik, hogy a rebbe a legjobb esetben is félművelt volt, és rabbinikus végzettséggel sem rendelkezett. Ez magyarázza, hogy miért nem tartott prédikációkat, mint korának más haszid mesterei, hanem inkább az egyszerűbb meséket és példázatokat részesítette előnyben. Könyveket sem írt, mondásait és tanításait azonban a ruzsini hászidok és életrajzírók feljegyezték.
Mordeháj Joszef Leiner Izbicából
Izbicai rebbe (1800-1854), Izbica
Rabbi Mordeháj Joszef Leiner a kocki rebbe bizalmasa volt, de 1840-ben nyilvánosan és drámai módon összeveszett vele, majd sok követőjével együtt elhagyta, hogy megalakítsa saját haszid udvarát a Lublin melletti Izbicában. Így vált az Izbica-Radzin-dinasztia alapítójává. Leiner rabbi leginkább a Mé HáSiloáh című művéről ismert, ami a Tóra hetiszakaszairól és a zsidó ünnepekről szóló tanításainak népszerű gyűjteménye. Ezt unokája, Gerson Leiner rabbi adta ki.
Ávráhám Weinberg Szlonimból
Jeszod HáÁvodá (1804-1883), Szlonim
Rabbi Ávráhám Weinberg a szlonimi hászid udvar alapítója volt, akit szokás az általa írt könyv címe után nevezni (Jeszod HáÁvodá – A szolgálat alapja). A Jeszod HáÁvodá című mű egyike azon egyedülálló hászid könyveknek, amelyek nem a Tóra-szakaszok alapján íródtak, inkább a hászidizmus alapjait magyarázó értekezés. Ávráhám rabbi sok hászidját ösztönözte arra, hogy alijázzon, még a mindössze tizenhárom éves unokáit is a Szentföldre küldte. Amikor megkérdezték tőle, hogy miért, azt mondta: „lesz egy olyan korszak, amikor az istenfélelem rettenetes elrejtőzése következik be... Azt akarom, hogy csoportunknak legyen egy képviselete Izrael földjén, hogy legyen kik köré összegyűlni”. Sok évvel később kiderült, hogy ez a lépés valóban biztosította dinasztiájának fennmaradását, hiszen unokái alapozták meg a szlonimi hászid dinasztia újjászületését a holokauszt után.
Jiszráel ben Zeév Wolf Lipkin Szálánterből
Jiszráel Szálánter (1809-1883), a mai Litvánia, Németország
Jiszráel Szálánter rabbi és talmudista a muszár mozgalom megalapítója volt, amely a kelet-európai zsidók körében az etikai és spirituális önvizsgálatot népszerűsítette, és a litván jesivák tantervének szerves részévé vált. Vilnában és más litván városokban is jesivákat vezetett, halála után tanítványa, Itzele Peterburger rabbi tette közzé tanításait, és követte őt a muszár mozgalom élén.
Jehosuá ben Áháron Heller
Ráv Heller (1814-1880), Grodno
Rabbi Jehosuá ben Áháron Heller litván rabbi és író volt, Jiszráél Szalanter rabbi egyik legismertebb tanítványa. Grodnóban szolgált, majd Polangen és Telschi rabbija lett. Fontos szerepet játszott a muszár mozgalomban, amely zsidó spirituális élet elmélyítését és a belső, erkölcsi fejlődést tűzte ki célul. Harcolt az oroszországi zsidó vallási életet fenyegető szekularizmus térhódítása ellen. Hangsúlyozta, hogy a jesivák tanítási módszereinek erős vallási meggyőződéssel kell átitatniuk a diákokat.
Ávráhám Smuel Binjámin Schreiber
Ketáv Szófer, Szófer Ávráhám (1815-1871), Pozsony
Rabbi Ketáv Szófer a magyar zsidóság egyik vezető rabbija volt a 19. század második felében, a híres pozsonyi jesiva feje. Apja a híres Hátám Szófer volt. Hatéves korában súlyos betegség miatt az orvosok már lemondtak róla, de apja imádkozott érte, és azt mondta: „egy jubileumnyi időre kikönyörögtem őt”. A gyermek ezután jobban lett, és valóban ötven évet élt még. Apja nyomdokait követve Ketáv Szófer kiváló tudós, továbbá erős, befolyásos közösségi vezető lett. A neológ-ortodox szakadáshoz vezető 1869-69-es Izraelita Egyetemes Gyűlésen (közkeletűbb nevén: Zsidó Kongresszus) az ortodoxok meghatározó személyisége volt.
Jichák Elhánán Spector
Rabbi Elhánán (1817-1896), Kovno
Rabbi Jichák Elhánán Spector orosz talmudista és döntvényhozó volt. 1864-ben Kovno főrabbijává nevezték ki, tisztségét haláláig megtartotta. 1868-ban egy olyan bizottságot vezetett, amely a szegények megsegítését tűzte ki célul egy súlyos aszály idején, és az éhínség megelőzésére engedélyezte a borsó és a bab ideiglenes használatát peszáhkor, amit az askenáz rabbik tiltanak. Jiszráél Szalanter rabbival együtt aktívan fellépett az orosz kormány antiszemita rendeleteivel szemben. Azonosult a hagyományos judaizmussal, de tartózkodott a haszkala (zsidó felvilágosodás) mozgalommal való konfrontációtól.
Ákivá Joszef Schlesinger
Rabbi Slezinger (1838-1922), a mai Szlovákia; Szentföld
Rabbi Ákivá Joszef Slezinger egyike volt Ketáv Szófer tanítványanak. Ő írta a Lev HáIvri (A héber szíve) című könyvet, Hátám Szófer végrendeletének kommentárját. Ismert arról, hogy sikertelenül próbálta visszaállítani a sábeszre eső ros hásána idején történő sófárfújást, ami a talmudi időktől kezdve tiltott. Időnként ellentmondásos kijelentéseket tett – ilyen volt a Szentföldön élő szegény zsidók segélyezésének politikai vonatkozása –, emiatt volt idő, amikor írásos műveit herem (tilalom) alá helyezték. Slezinger rabbi szellemi öröksége készítette elő az utat a haredi (ultraortodox) közösségeknek és az anticionista Neturé Kártá zsidó csoportnak, amelyek előfutáruknak tekintik.
Israel Meir HáKohen Kagan
Háfec Hájim (1839-1933), Radun
Rabbi Israel Meir HáKohen Kagan az askenázi zsidóság egyik legjelentősebb vezetője volt, akinek alapvető művei, a Szefer Háfec Hájim és a Smirát HáLáson a helyes beszéd szabályairól szólnak. Ő írta a Misná Brurát is, a népszerű hatkötetes kommentárt a Sulhán Árukh első részéhez, emellett számos kisebb, a zsidó jogról és etikáról szóló művet. Rövid ideig Radun rabbija volt, de lemondott, hogy megalapítsa a Radun jesivát, amely az ő vezetése alatt vált világhírűvé.
David Cví Hoffmann
Rádác Hoffmann (1843-1921) Berlin
David Zví Hoffmann rabbi és Tóra-tudós a berlini jesiva vezetője volt, nemzedékének legjelentősebb vallásjogi szaktekintélye Németországban. A Tórához írt kommentárját, amely a szöveg német fordítását is tartalmazza, ma is széles körben idézik. A mű azokból az előadásokból született, amiket a rabbiképzőben tartott. A Vájikrá és a Devárim kommentárjait maga Rádác írta, míg a Berésit és a Semot kommentárjait tanítványai írták előadásainak kéziratai alapján.
Árje Cví Frumer
Fromer, Frommer, Erec Cví (1844-1943), Lengyelország
Árje Cví Frumer rabbi jelentős vallásjogi tekintély volt a huszadik század első felében. 1938-ban ő kezdeményezte a Misná Jomit elnevezésű, világméretű napi tanulási programot a Dáf Jomi napi Talmud-program kiegészítéseként. A deportálások idején Frumer rabbi munkásnak álcázta magát, és egy cipőgyárban dolgozott, ahol fejből ismételte át tórai tanulmányait. A varsói gettófelkelés után a lublini koncentrációs táborba deportálták, ahol meggyilkolták.
Joszef Hájim Sonnenfeld
Rabbi Zonnenfeld (1848-1932), Jeruzsálem
Rabbi Joszef Hájim Zonnenfeld a „régi jeruzsálemi jisuv” egyik legjelentősebb vezetőjeként ismert (ezt a kifejezést gyakran használják azokkal a zsidókkal kapcsolatban, akik a cionista mozgalom előtt éltek a Szentföldön). Annak a jeruzsálemi Háredi Tanácsnak (Edá HáHáredit) a társalapítója volt, amely elutasított az új cionista intézményekhez való csatlakozást. Zonnenfeld rabbi Ketáv Szófer tanítványa volt, kommentárokat írt a Tórához, Talmudhoz és a Sulhán Árukhhoz is.
Mose Grünwald
Rabbi Grünwald (1853-1910), Huszt
Mose Grünwald eredetileg nem haszid családból származott, de fiatalon haszid lett. A második belzi rebbe tanítványa volt, Kisvárdán, majd Huszton szolgált rabbiként. A fia, Jákov Jehezkijá révén a Pupa (pápai) haszid dinasztia ősatyjénak tekinthető. Ellenezte a reformjudaizmust, elutasított minden eltérést a hagyományos ortodox judaizmustól.
Hájim HáLevi Szolovejcsik
Gráh, HáGáon Reb Hájim, Reb Hájim Briszker (1853-1918), Breszt
Hájim Szolovejcsik rabbi Talmud-tudós volt, akit a Talmud-tanulás népszerű Briszker-féle módszerének megalapítójaként tartanak számon. Már fiatalon széles körben ismertté vált zsenialitásáról és villámgyors felfogóképességéről. Miután sok éven át a neves volozsinyi jesiva vezető oktatója volt, elfogadta a fehéroroszországi Breszt (jiddisül Brisk) rabbi tisztségét. A Szolovejcsik-család rabbinikus dinasztiájának tagjaként a köznyelvben Reb Hájim Briszker néven ismerik. Tanításai és előadásai alapján tanítványai jegyezték le a Talmuddal kapcsolatos meglátásait, a gyűjtemény Hidusé HáGráh ÁlSász néven ismert.
Jehudá Árje Leib Álter
Szfát Emet (1847-1905), Lengyelország
Rabbi Jehudá Árje Leib Álter nemzedékének egyik legnagyobb Tóra-tudósa volt. Tízéves kora körül a nagyapja látogatásra vitte a kocki rebbéhez, ami egész életére szóló hatást gyakorolt rá. A haszidjainak tartott, a hetiszakaszok és az ünnepek szerint rendezett beszédeit a halála után adták ki Szfát Emet címmel. A jeruzsálemi Szfát Emet jesiva az ő nevét viseli, tanításai szerepelnek a tantervben.
Ávráhám Jichák HáKohen Kook
Ráv Kook (1865-1935), Jeruzsálem
Ráv Kook a 20. század elejének egyik legnagyobb Tóra-tudósa, befolyásos vezető Litvániában és a Szentföldön egyaránt. A zsidó irodalom számos területének mestere volt, vallásjogi és elbeszélő műveket, filozófiai és misztikus értekezéseket, responzákat és kommentárokat írt. 1904-től a Szentföldön, Jaffa főrabbijaként szolgált. Az első világháború idején Svájcban és Angliában élt, ahol nagy hatást tett az ottani zsidó közösségekre. A világháború után Jeruzsálem főrabbijává nevezték ki, majd 1921-ben Erec Izrael (Izrael földje) első főrabbija lett. A Merkáz Háráv nevű jesiva alapítója.
Saul Brach
HáGáon HáRáv Saul Brach (1865-1940), Nagykároly, Dunaszerdahely, Kassa
Ráv Saul Brach rabbiként szolgált a nagykárolyi, dunaszerdahelyi és a kassai magyar zsidó közösségekben. Ávot ÁlBánim című művét a cionista mozgalom elleni heves támadás jellemzi, kijelenti, hogy a Mózes törvényében hívőknek „távol kell tartaniuk magukat a cionistáktól és a mizrahista házaktól, és kerülniük kell a velük való étkezést és ivást, ahogyan a nem-zsidókkal is tennék. Továbbá ki kellene zárni őket a közösségből”. Bár nagyra értékelte a héber nyelvet, ellenezte annak világi használatát. Véleménye szerint a Balfour-nyilatkozat (amely brit támogatást helyezett kilátásba egy zsidó állam létrehozására) „a nem-zsidó világ érdekeit szolgálta, célja az volt, hogy a világ nemzetei megszabaduljanak a zsidóktól”.
Aharon Lewin
Résá Ráv, Ráv Lewin (1879-1941), Lengyelország
Ráv Aharon Lewin kivételes személyiség volt a holokauszt előtti Lengyelország rabbinikus óriásai között is. A jámborság, a tehetség és a sokoldalúság olyan kombinációját ötvözte, amelyet ritkán lehetett látni egy személyben. Már 19 évesen mély hatást gyakorolt prédikációival a hallgatóira, a dróséit tartalmazó „Dávár BeIto” című könyvét 20 évesen adta ki. Az első világháború kitörése előtt I. Ferenc József császár és király kinevezte Rav Lewint a „császár hivatalos tanácsadójává”. Bár ez elsősorban tiszteletbeli cím volt, amihez nem kapcsolódtak konkrét feladatok, a későbbiekben igen hasznosnak bizonyult, mert a Bécsbe menekült zsidók sorsát egyengetni tudta.
Áháron Rokéáh
A belzi rebbe, Ráv Áháron (1880-1957), Lengyelország; Szentföld
Áháron Rokéáh Rabbi a belzi haszid dinasztia negyedik rebbéje volt, a mozgalmat 1926-tól az 1957-ben bekövetkezett haláláig vezette. A jámborságáról, miszticizmusáról ismert rebbét zsidók és nem zsidók egyaránt „csodarabbinak” nevezték. Rebbeként a holokauszt idején a belzi közösség, valamint számos más galíciai és más lengyelországi haszid közösség pusztulását is megélte. A Szentföldön, Angliában és az Egyesült Államokban élő haszidok támogatásával sikerült elmenekülnie Lengyelországból Magyarországra, majd Törökországba, Libanonba, végül 1944 februárjában a Szentföldre.
Jehiel Jákov Weinberg
Rabbi Weinberg (1884-1966), Lengyelország, Németország
Rabbi Jehiel Jákov Weinberg askenáz ortodox döntvényhozó, jesivavezető volt, főként a Seridé Es címmel kiadott döntvényeiről ismert. Az első világháború kitörésekor Németországba ment, és a giesseni egyetemen tanult. Bár lengyel származású és litván műveltségű volt, Weinberg rendkívül szép németséggel írt. Tanított a berlini Hildesheimer Rabbinikus Szemináriumban, és végül a jesiva vezetője lett. Tanítványai közé tartozott a Lubavicsi Rebbe is.
Jichák Árieli
Rabbi Árieli (1896-1974), Jeruzsálem
Rabbi Árieli Jeruzsálemben született, és ottani jesivákban tanult. Egyike volt a Jeruzsálem központjában található Kirját Smuel és Neve Sáánán városrészek alapítóinak. A Kneszet Jiszráél negyed szellemi vezetője volt, szoros szellemi kapcsolatot alakított ki a Jeruzsálembe 1921-ben érkezett Ráv Kookkal. 1966-ban rabbinikus irodalmi munkájáért Izrael-díjat kapott. Bétár Illitben utcát neveztek el róla, a jeruzsálemi Ánájim LeMispát utca pedig az ő egyik könyve után kapta a nevét.
Jákov Jiszráel Kanyevszkij
A Szteipler, Szteipler Gáon (1899-1985), Bné Brák
Jákov Jiszráel Kanyevszkij haredi rabbi, Talmud-tudós és döntvényhozó volt. Már 19 éves korában felajánlották neki egy jesiva vezetését. Miután besorozták a cári hadseregbe, arról híresült el, hogy ott is minden micvát (tórai parancsolatot) megtartott. 1934-ben a sógora, Házon Ish sürgetésére elhagyta Lengyelországot és Bné Brakban telepedett le. Bár világhírű tudós volt, kerülte a nyilvánosságot, szerény körülmények között élt, tanított, írt, a Tórának és jócselekedeteknek szentelte magát.
Jákov Jichák HáLevi Ruderman
Ráv Ruderman (1900-1987), Oroszország, Egyesült Államok
Jákov Jichák HáLevi Ruderman orosz származású chábád haszid, Talmud-tudós és rabbi volt, a baltimore-i Yeshivas Ner Yisroel jesivát alapítója és vezetője. Az első világháború alatt több diáktársával együtt besorozták a cári hadseregbe. Kremencsugban egy nem zsidókból álló csoport elrabolta és 10 000 rubelt követelt az életéért, a bűnözők a diákok segítségére siető tömegtől tartva elengedték. Egyetlen művet adott ki, az Ávodát Levi-t, a többit hetiszakasz-magyarázataiból és beszédeiből állították össze tanítványai.
Menahem Mendel Schneerson
A Rebbe, A lubavicsi Rebbe (1902-1994), New York
Menahem Mendel Schneerson orosz-amerikai rabbi, a lubavicsi hászid dinasztia utolsó rebbéje volt. A Chábád-Lubavics mozgalom vezetőjeként az elszigetelt haszid csoportot – amely a holokauszt miatt majdnem megszűnt – a vallásos zsidóság egyik legbefolyásosabb mozgalmává alakította át, amely ma több mint 5000 oktatási és szociális központból álló nemzetközi hálózattal rendelkezik. Publikált tanításai több mint 400 kötetet töltenek meg, áldás- és tanácskérésekre válaszolva több tízezer levelet is írt. Életében sok híve hitte, hogy ő a Messiás, heves vita tárgya, hogy ő maga erről miként vélekedett. A vele kapcsolatos messiási viták heves kritikát váltottak ki az ortodox világ számos részén.
Joszef ber Szolovejcsik
A Ráv (1903-1993), Oroszország, Németország, Egyesült Államok
Rabbi Joszef ber Szolovejcsik a 20. század egyik legjelentősebb amerikai ortodox rabbija, talmudista és modern zsidó filozófus volt. New York-ban közel 2000 rabbit avatott fel csaknem fél évszázad alatt. Tanácsadóként, mentorkén zsidók tízezreinek példaképe volt, óriási tisztelet övezte talmudista tudósként és vallási vezetőként is. Gondolatrendszere hidat képezett a hagyományos tudományosság kelet-európai útja és a modern nyugati világ között. A modern ortodox zsidóság korszakalkotó alakjának tekinti.
Simon Schwab
Ráv Schwab (1908-1995), Frankfurt am Main, Egyesült Államok
Rabbi Simon Schwab a németországi Frankfurt am Mainban nőtt fel. Családja régóta tagja volt az Israelitische Religionsgesellschaftnak (IRG), az ortodox zsidó közösségnek, amely függetlenítette magát a reformjudaizmus által dominált általános közösségtől. Az IRG-t 1888-ig Samson Raphael Hirsch rabbi vezette, majd Solomon Breuer rabbi, Hirsch veje irányította. Schwab rabbi elvégezte a Realschule-t, amely –a Hirsch rabbi által propagált Torah im Derech Eretz ideológiának megfelelően – ötvözte a vallási tanulmányokat és az általános tantárgyakat, majd ezután frankfurti és litván jesivákban is tanult. Rav Schwab mind írásaiban, mind beszédeiben ellenezte a világi és vallási cionizmust.
Slomo Zalman Auerbach
Ráv Zálmán (1910-1995), Jeruzsálem
Ráv Slomo Zalman Auerbach ortodox rabbi, döntvényhozó, a jeruzsálemi Kol Tóra jesiva vezetője volt. A jeruzsálemi Ramat Slomo negyedet róla nevezték el. Első jelentős publikált műve a Meoré Es volt, ebben először esett szó az elektromosság sábesz alatti használatáról. Számos orvosi-háláhikus cikke jelent meg héber folyóiratokban. Bár a huszadik század egyik legnagyobb rabbinikus tekintélyeként ismerték, visszautasította, hogy a Legfelsőbb Rabbinikus Bíróság bírája, valamint Izrael és Jeruzsálem főrabbija legyen.
Nosson Meir Wachtfogel
A Lakewoodi Mesgiáh (1910-1998), Litvánia, Egyesült Államok
Nosson Meir Wachtfogel ortodox rabbi a lakewoodi (New Jersey) jesiva lelki vezetőjeként szolgált. Jelentős szerepet játszott abban, hogy ez az amerikai jesiva világszínvonalú intézménnyé vált.
Arje Leib Bakst
HáGáon HáRáv Arje Leib Bakst, Daltish zsenije, (1915-2004), Vilna, Detroit
Hágáon Háráv Arje Leib Bakst a Tóra-tanításairól híresült el szerte az Egyesült Államokban a holokauszt után. Már fiatalon „Daltish zsenijeként” emlegették, hiszen 13 éves korában a Mir jesiva tanulója lett. A háború kitörésekor a jesivával együtt Vilnába menekült, végül Detroitba került, ahol fél évszázadon keresztül szolgált.
Adin Even-Israel Steinsaltz
Ráv Steinsaltz (1937-2020), Jeruzsálem
Ráv Steinsaltz pedagógus, tudós, hászid filozófus, társadalomkritikus, fordító, kommentátor. Jeruzsálemben született szekuláris zsidó családban, a Héber Egyetemen a Tóra-tanulmányai mellett természettudományt is tanult. Több iskolát, jesivát és zsidó egyetemet is alapított az egykori Szovjetunióban. Leghíresebb műve a Talmud modern héber fordítása, amely Steinsaltz-kiadásként ismert. Steinsaltz klasszikus kabbalai műve, „A tizenhárom szirmú rózsa” először 1980-ban jelent meg, és ma már nyolc nyelven olvasható. Steinsaltz összesen mintegy 60 könyvet és több száz cikket írt, többek között a Talmudról, a zsidó miszticizmusról, a zsidó filozófiáról, szociológiáról. Megírta a Lubavicsi Rebbe, Menachem Mendel Schneerson életrajzát.
Mose Curiel
Ráv Curiel (1938-2023), Egyesült Államok, Izrael
Ráv Mose Curiel Németországban született, 1938-ban a családjával együtt kivándorolt Amerikába. Habár jesivában tanult, oktatáspszichológiából is szerzett végzettséget. 1956-ban költözött Izraelbe. Számos művet írt Izrael jelentős személyiségeiről. Tanított középiskolákban és jesivákban is.
Simson David Pinkusz
Rabbi Pinkusz (1944-2001), Egyesült Államok, Izrael
Rabbi Simson David Pinkusz amerikai származású izraeli rabbi volt, aki a tórai szakaszok exegetikai értelmezésének szakértőjeként vált ismertté (az exegetikai értelmezés célja, hogy feltárja a szövegben rejlő üzenetet, és megértse, hogy az Örökkévaló mit akar mondani az embereknek). Sokan látogatták előadásait, amelyeknek gyűjteményes szövegét Pinkusz rabbi halála után adták ki.
Yissocher Frand
Rabbi Frand, Egyesült Államok
Yissocher Frand amerikai ortodox rabbi és író, a baltimore-i Ner Yisroel jesiva vezető előadója. Seattle-ben született és nőtt fel, a Ner Yisrael tanulója volt, majd mágid siur (előadó) lett. Az ortodox zsidó közösségben kiváló szónokként ismert, az elmúlt évtizedekben több ezer előadást tartott.
Gavriel Cinner
Rabbi Cinner, Egyesült Államok
Gavriel Cinner ortodox rabbi a New York-i Boro Parkban él. A Pupa (pápai) jesivában tanult, a Pupa haszid dinasztia nagyrabbija, Yosef Greenwald tanítványa, ő avatta rabbivá, és mellette szolgált több mint 20 évig. Legismertebb műve a Nité Gavriel című, 30 kötetes vallásjogi könyvsorozat, amely a háláhá témáinak teljes spektrumát tárgyalja, bemutatva a hászid irányzatok közötti eltérő megközelítéseket.
Zohár – Ragyogás könyve
A Zohár a zsidó misztikus filozófia, a Kabbala leglényegesebb könyve. Az arámi és héber nyelven írt mű alapvetően Mózes öt könyvéhez szolgál misztikus magyarázatokkal. A XIII. században vált közismertté egy spanyol zsidó író, Mose De Leon által, a hagyomány szerint azonban a szerzője a híres ókori bölcs rabbi, Simon bár Jocháj, akinek a galileai Meronban lévő sírjához a mai napig sok ezren vándorolnak.