Vájikrá
3Mózes 1:1-5:26
Mózes harmadik könyvét – a szöveg első szava után – általában „Vájikrának” (magyarul: És szólította) nevezzük. De a legrégebbi elnevezése Torát Kohánim (A papok törvénye), mivel főként a papok tevékenységének bemutatásával, valamint kötelességeik leírásával foglalkozik. E könyvnek a hagyományos zsidó oktatásban megkülönböztetett helye van, mert egy, a midrásban is olvasható gondolat alapján a gyerekek ezzel kezdik a tórai tanulmányaikat. „Rabbi Ászjá mondta: miért kezdik a gyerekek tanulmányaikat Vájikrá könyvével? Mert minden áldozat le van írva abban, és mert a gyerekek tiszták és nem ismerik a bűn és a vétek ízét. Ezért Isten azt mondta, hogy kezdjenek elsőként az áldozatok rendjével, jöjjenek a tiszták és foglalkozzanak tisztaságot igénylő cselekedetekkel.” Az áldozatok kapcsán írja Mose Háim Luzzatto: „ha a Tóra csak azt adta volna parancsba, hogy énekeljük meg Isten dicsőségét, tanulmányozzuk figyelmesen a Tant, és hallgassuk meg a hozzá fűzött erkölcsi magyarázatokat, de nem lett volna parancsba adva az áldozathozatal, akkor a tömegek szívében nem mélyült volna el az Örökkévalóba vetett hit”. Rabbi David Hoffmann hozzáfűzi: „kétség sem férhet hozzá, az áldozatbemutatás elsődlegesen a bálványimádás megelőzését célozta”. A midrásban (Jálkut Simoni) olvassuk: „Izrael hasonlít egy engedetlen herceghez, akinek az a szokása, hogy tiltott ételeket fogyaszt. Így szól apja, a király: egyen az én asztalomnál, hogy megtanuljon uralkodni magán. Mikor Izrael bálványimádó lett és démonoknak áldozott, megszólalt Isten: mostantól hozzák áldozataikat kizárólag a Találkozás Sátrába, így meg fognak szabadulni bálványaiktól”. A midrás – jegyzi meg Rabbi Hoffmann – nem devalválja, nem értékteleníti az áldozati kultuszt, hanem a parancsolatok hierarchiájában felemeli a legmagasabb szintre, mivel az a személy, aki áldozatot mutat be és eszik annak húsából, az „isteni asztalnál” foglal helyet.
Fénykép: ortodox óvoda
Hetiszakaszunknak megkülönböztetett helye van a hagyományos zsidó oktatásban, ezzel a könyvvel kezdik a gyerekek tórai tanulmányaikat. Ebben az oktatási rendszerben három éves korukra már megtanulták a héber betűket, így következhetett a tórai szöveg megismerése.
A holokauszt pusztítását követően, a felszabadulás után lassan újraindult zsidó kulturális életnek a kommunista párt vetett véget. A szovjet típusú rendszer eleve gyanakvással kezelt mindenféle kisebbséget, de Izrael Állam 1948-as megalakulása után különösen ellenségesen szemlélte a cionizmust, a zsidó nemzeti ideológiát. Ebben a helyzetben érzékeny kérdéssé vált a héber nyelv tanulása, amely – Izrael Állam hivatalos nyelveként – felkeltette az államvédelmi hatóságok gyanúját. 1953-ban anticionista koncepciós pert készítettek elő, és letartóztatták a magyar zsidó ifjúsági mozgalmak vezetőit. Vizsgálati fogságba helyezték Fischer Piroska óvónőt is, akinek az volt a bűne, hogy zsidó gyerekeknek héber nyelvű írást, olvasást és bibliai történeteket tanított. Az 1980-as évekre e téren is puhult a rendszer, a magyar holokauszt negyvenedik évfordulójára rendezett megemlékezés-sorozat részeként már propaganda célú fényképalbumot készítettek a magyar zsidók életéről. Az egyik képen az ortodox zsidó óvodában Piroska néni tanítja a gyerekeknek a héber betűket. Előttük az asztalon a tel-avivi Sinai kiadónál számtalan utánnyomásban megjelent Kol Jehuda héber ábécé és olvasókönyv fekszik.
Irodalom
Novák Attila: Ideológia és önazonosság: az 1953-as budapesti cionista per. Magyar zsidóság a diktatúrában. Budapest: Nemzeti Emlékezet Bizottsága, 2020.