Vájésév
1Mózes 37:1-40:23
„Készített neki tarka köntöst” (37:3). József különleges kabátjának hosszú története van. A midrás szerint „Rabbi Jehuda mondta, hogy az Isten által Ádámnak és Évának készített kabátok ott voltak Noé bárkáján is, és amikor kijöttek onnan, Hám, Noé fia magához vette azt, majd odaadta Nimródnak. Amikor Nimród ezt viselte, minden állat és madár – látva a kabátot – leborult előtte. Az emberek azt hitték, neki van ilyen különleges ereje, ezért királlyá tették maguk felé, amint írva van: »Nimród hatalmas vadász Isten előtt« (10:9). Örökre nem maradhatott a kabát nála, erről Ézsau gondoskodott: »Rabbi Meir mondta: Ézsau, Jákob testvére, meglátta Nimród kabátját, kedves lett számára, levágta őt (Nimród), és elvette tőle«. Tőle Rebekka vette el és adta tovább Jákobnak: »És vette Rebeka Ézsaunak, nagyobbik fiának ruháit, a kedveseket, melyek nála voltak a házban, és felöltöztette Jákobot, kisebbik fiát«” (27:15). Ez persze nem ennyire egyértelmű, mert egy forrásunk szerint az elsőszülöttség megszerzésekor kapta Ézsautól a kabátot, majd látva különleges erejét, elrejtette azt, amire Jób könyvében (18:10) van utalás. De az is elképzelhető, hogy végül ebből lett későbbiekben a főpap kabátja, és ezáltal az engesztelés szimbólumává vált. A midrás szerint Rés Lákis mondta Rabbi Elázár ben Ázárjá nevében: az ember ne bánjon fiaival eltérő módon, mert a Jákob által készített tarka köntös miatt gyűlölték meg Józsefet testvérei. A Talmud kimondja: „ne kivételezzen az ember egy gyermekével sem, mert e két szelát [nem jelentős összeg] érő selyem miatt lettek féltékenyek a testvérek, és ez vezetett el oda, hogy őseink Egyiptomba kerültek száműzetésbe”. Bölcseink megjegyezték, hogy az egyiptomi szolgaságról Isten jóval korábban értesítette Ábrahámot, és emiatt (is) túlzás a tarka köntösnek ekkora jelentőséget tulajdonítani. A Vilna Gáon (Elija ben Slomó Zalman) szerint Jákob kedvenc gyermekével való bánásmódja a diaszpórának nem kiváltó oka, legföljebb katalizátora vagy eszköze volt. Abban mestereink megegyeznek, hogy a gyerekek közti különbségtétel kizárólag rossz folyamatok kiváltója vagy kísérője lehet.
A Strelisky házaspár kettősportréja
Különleges ruhadarabokat a későbbi korszakokban is találunk. A zsidók viselete a lakóhelyükön szokásos, a helyi lakosság által hordott ruházatot követte, jellegzetes kiegészítésekkel. A 19. századra a kelet-európai közösségek a hagyományhű viseletet a zsidóságuk szerves részének tekintették, és minden eltérést a hagyományok megszegésének, az asszimiláció felé való elmozdulásnak, gyakorlatilag szentségtörésnek tekintettek. Ezzel együtt különösen a nők ruhája követte a divat változásait, de viseletük néhány eleme jellemzően megmaradt: a mellkendő, a kötény és a jellegzetes fejfedő, a „csillagkendő”. A csillagkendő (jiddisül: „Sterntichel”) csipkével és gyöngyökkel díszített, koronaszerű fejdísz, melyet kis szaténsapkára illesztve viseltek a férjezett nők. Ez a pompás fejdísz ünnepi viseletnek számított, és értéke miatt öröklődött, de természetesen nem mindenki engedhette meg magának. Készültek olcsóbb, egyszerűbb változatai, és vannak források arra is, hogy gazdagabb nők hozzájárultak a szegényebbek Sternticheljének kialakításához. Ilyen, gazdagon gyöngyözött csillagkendőt visel a róla készült portrén Strelisky Dávid felesége, Fanny is. A reformkorban készült kettősportrén hordott ünnepi viseletük hűen tükrözi előző lakóhelyük, a galíciai Brody szokásait, ahonnan 1830-ban érkeztek Pestre. Strelisky Dávid ekkor, negyvenhét évesen lett az Orczy-házban berendezett konzervatívabb zsinagóga kántora. A másik, reformokra nyitottabb zsinagóga kántorával, Denhof Károllyal ellentétben neki semmilyen zenei iskolázottsága nem volt, így a Brodyban megszokott dallamokkal imádkozott. Lengyeles stílusa nagy hatással volt a magyarországi ortodoxia liturgiájára. A házaspár ünnepi viselete még a szigorúan ortodox hagyományt követi ugyan, de már a nagyvárosban őket ért hatásokat tükrözi az a tény, hogy olajportrét készíttettek magukról. Hat gyermekük közül Lipót az első fényképeszek egyike lett Pesten, műtermét utódai vitték tovább.
Irodalom
Frankel, Giza. „Notes on the Costume of the Jewish Woman in Eastern Europe”. Journal of Jewish Art 7 (1980): 50–57.
Baji Etelka: Strelisky: Egy fényképészdinasztia száz éve. Kecskemét: Magyar Fotográfiai Múzeum, 2001.