Váethánán
5Mózes 3:23-7:11
A hetiszakasz kiemelkedő része a Tízparancsolat, amely a következő gondolattal kezdődik: „Én vagyok Örökkévaló Istened, aki kivezettelek téged Egyiptom országából, a rabszolgák házából” (5.6). Izrael bölcsei közül többen kérdezték: vajon miért nem a legelső művére emlékeztet az Örökkévaló, azaz arra, hogy megteremtette a földet és az eget? Miért az egyiptomi kivonulást említi a Tízparancsolat elején? Rabbi Jehuda Hálévi, a Kuzari szerzője szerint azért nem az ég és a föld teremtéséről szól, mert azt emberi szem nem láthatta, míg az egyiptomi kivonulásnak több millió szemtanúja volt. A Rálbág (Rabbi Lévi ben Gerson) szerint az ég és a föld teremtése az egész emberiségnek szólt, míg a jeciát Micrájim (a kivonulás Egyiptomból) kizárólag a zsidó nép megmentése és megteremtése érdekében történt. A Tízparancsolattal kapcsolatos, másik gyakran feltett kérdés azt firtatja: miért egyes számban vannak a parancsolatok? Mestereink szerint azért, mert a Tóra azt akarja tanítani, hogy minden zsidónak azt kell mondani: „miattam adatott a Tóra, és rám vonatkozik a kötelezettség, hogy betartsam a benne foglaltakat”. A lublini „Látó” ehhez fűzi hozzá, hogy az egyes számban megfogalmazott micvák arra is figyelmeztetik az embert: még ha az egész világ távol tartja magát a parancsolatok gyakorlásától, akkor se kövessük őket a rossz úton, mindenki jól vésse az eszébe az elrejtett üzenetet, miszerint „személyesen, Neked adatott a Tóra”.
Kandallóóra
A mesterek azt tanítják, hogy mindenkinek úgy kell éreznie, hogy neki személyesen adatott a Tóra, és mindenki egyénenként felelős a parancsolatok betartásáért. A modernitást megelőző zsidó közösségekben a zsidók túlnyomó többsége tudta a diaszpóra évszázadai alatt kialakult helyét, szerepét, feladatát; krízishelyzetekben a rabbikhoz fordult, aki a szent szövegekből merített megoldást. A modern társadalmak kialakulásával és a zsidók emancipációjával ez a hagyományos rend felbomlott, a judaizmus az egész életet szabályozó rendszer helyett csupán a kultikus életet szabályozó vallás maradt. Ebben a helyzetben jó zsidónak maradni már különleges feladatot, tudatosságot igényel. A polgári zsidó középosztály kialakulása és a zsidó vallásosság privát szférába szorulása teremtette meg azokat a tárgyakat, melyek nem a vallási praxishoz, hanem a némi nosztalgiával megélt zsidó vallásos identitáshoz kapcsolódnak. Ekkor jöttek divatba a régi szép zsidó életet ábrázoló nosztalgikus zsánerképek, vitrinbe helyezhető, miniatűr tóraszekrénykék tóratekercsekkel, zsidó alakokat mintázó levélnehezékek és héber betűs kandallóórák.
Az óraszerkezetet két sárgaréz oszlop tartja, az óra lapján a számokat a héber alefbét (ábécé) betűi jelzik, de az óra nem jár „visszafelé”, mint híres előképe, a prágai zsidó városháza órája. A két oszlop közé a zsidó szertartási tárgyakról, imakönyvek címlapjáról ismert, talán a kortárs címerrajzokból inspirálódott motívumot helyeztek: két oroszlán tartja a mózesi kettős kőtáblákat. Ebben az ábrázolásban a nemesi címernek felelnek meg a Tízparancsolat táblái, amiket szimbolikus állatfigurák, Júda oroszlánjai tartanak, a tetején pedig liliomindák közé helyezett korona látható. A szerkezet talapzatán a Siralmak könyvéből vett idézet figyelmezteti a polgári mintákat a lakberendezésben már követő tulajdonost a tórai parancsolatok fontosságára: „Téríts vissza Örökkévaló Hozzád és meg fogunk térni, újítsd meg napjainkat, mint egykoron” (Siralmak könyve 5:21).
Irodalom
Roskies, David. G.: The Jewish Search for a Usable Past. Indiana University Press, 1999.
Batnitzky, Leora: How Judaism Became a Religion: An Introduction to Modern Jewish Thought. Princeton: Princeton University Press, 2011.