Mikéc
1Mózes 41:1-44:17
„Történt két év múltán, hogy Fáraó álmodott” (41:1). Az előző hetiszakasz úgy végződött, hogy a főpohárnok megfeledkezett Józsefről, ennek következményeként hősünknek további két évet kellett börtönben töltenie. Mestereink szerint ez József okulását szolgálta, mert rá kellett ébrednie, hogy szorult helyzetekben nem embertársaiban, hanem inkább Istenben kell bíznia. Persze van más magyarázat is: „azért töltött két évet még börtönben, mert ha a főpohárnok azonnal megemlékezett volna róla, akkor a szabaduló József talán nyitott volna egy álomfejtő üzletet és soha nem kerülhetett volna olyan helyzetbe, hogy a fáraó álmait sikeresen fejtse meg”. Vagyis vagy József nem állt még készen nagy feladatára, vagy az álom nem állt még készen arra, hogy megfejtsék. A fáraónak komoly gondot okozott, hogy álmait saját „szakemberei” nem tudták megfejteni: „álmot álmodtam, de senki nem tudja megfejteni” (41:15). Rási szerint az egyiptomi álomfejtők különféle megoldásokkal álltak elő, honnan vette hát a fáraó, hogy egyik sem jó? Rav Nosson Meir Wachtfogel válaszában utal a Talmud tanítására, miszerint minden álom jelentése attól függ, hogy milyen értelmezést adnak neki. Egyes álmok nem jók vagy rosszak, beteljesülésük inkább az értelmezésüktől függ. Ha valaki az álmát jó „próféciaként” értelmezi, az számára bekövetkezhet, de elérheti őt a rossz hírként értelmezett álom is. A fáraó nem kedvelte a tanácsadói megoldásait, mert álmait elkerülhetetlen jövőképként értelmezték. József viszont arról beszélt, hogy az álmok jó és rossz időszakokat egyaránt jeleznek, és a rosszak vonatkozásában van megoldás. Rav Wachtfogel szerint az álmok építőanyagként szolgálnak, hogy azokat értelmezve építsük a jövőt. Meg kell próbálnunk megérteni álmainkat, és ezzel párhuzamosan erőfeszítéseket tenni, hogy a negatívumok elkerülhetők legyenek, a pozitívumok pedig megvalósuljanak.
Amulett
Az emberiséggel egyidős a rossz dolgok elkerülésének vágya és a jó dolgok reménye, melynek érdekében az emberek nemcsak saját erőfeszítéseikre, hanem sok esetben isteni vagy misztikus segítségre is törekednek. Ehhez jeleket, álmokat értelmeznek, angyalokat és más segítőket idéznek meg. Noha már a Tóra is határozottan elítél és tilt mindenféle varázslást és démonokkal kapcsolatos hiedelmet, a népi vallásosságban szerepet kapnak az olyan tárgyak, melyek a hit szerint megvédik viselőjüket a bajoktól és nehézségektől. A szövegközpontú zsidó tradícióban az amulettek és kámeák (kőből készített, kicsiny domborművek) szent szövegekből vett részleteket, szent neveket, angyalokat és más, mágikus erőket idéző varázsigéket tartalmaznak, amelyekről úgy tartják, hogy képesek befolyásolni a valóságot.
A misztikus angyal és kabbalisztikus kéz egyesítésével készített amulett felirata arról tájékoztat, hogy a cfáti kabbalista rabbi, Isaac Luria szerint az ablakokba és ajtókhoz helyezve megvéd a pestistől és tűztől. Elterjedését az segítette, hogy megjelent nyomtatásban is: először Lembergben a Rabbi Hájim által írt Vital Sáár Hájihudim (Az egyesülések kapuja) című mű 1855-ös kiadásában. Rabbi Hájim az említett Isaac Luria tanítványa volt, és az amulettbe vetett bizalmát nem ingatta meg az sem, hogy mestere – mindössze harmincnyolc évesen – maga is a pestis áldozata lett.
A könyv megjelenése után az amulett önálló nyomtatványként is elterjedt Kelet-Európa haszidok által lakott vidékein. A forma ismert Algériában, Marokkóban és Kurdisztánban is, ott azonban nem nyomtatásban, hanem kézzel készített változatokban.
Irodalom
Garb, Jonathan. „The Cult of the Saints in Lurianic Kabbalah”. The Jewish Quarterly Review 98 (2008): 203–29.
Avizohar-Hagay, Chen, Harari, Yuval: „Childbirth Magic in Amulets and Recipes from the Gross Family Collection”. In: Tsabar, Shalom, Schrijver, Emile G.L., Wiesemann, Falk Eds.: Windows on Jewish Worlds: Essays in Honor of William Gross, Collector of Judaica on the Occasion on His Eightieth Birthday. Zutphen: Walburg Pers, 2019. 335-350.