MILEV

Vájákhél

2Mózes 35:1-38:20

„Ne gyújtsatok tüzet sehol lakhelyeiteken szombat napján” (35:3). Mestereink számára nem volt egyértelmű, miért kell külön kiemelni a tűzgyújtás tilalmát. Rabbi Jichák ben Mose Árámá szerint a viták többsége szombaton tör ki, mivel az emberek ilyenkor nem dolgoznak, hanem kisebb csoportokban gyülekeznek, hosszabb időt töltenek együtt, ami lehetőséget ad konfliktusokra. A Tóra figyelmeztet: ne gyújtsuk meg a vita tüzét sábeszkor! Rabbi Joszé szerint azért kiemelt a tűzgyújtás tilalma, mert nem olyan tiltott munka, amelynek megszegéséért halálbüntetés járt, hanem enyhébb volt a megítélése. Mások szerint azt példázza, hogy nemcsak az összes munkatilalom együttes áthágása miatt járt büntetés, hanem az egyes szombati munkavégzések külön-külön is következménnyel jártak. És akkor mi a teendő, ha úgy értelmezik a fenti mondatot, hogy ne égjenek tüzek a zsidó otthonokban szombaton? Volt ilyen, komoly baj volt, de finom megoldás született a felvetésre. A karaitákkal kialakult nézetkülönbségek a szombati tűz kérdését is érintették. Nem azon vitáztak, hogy szabad-e meggyújtani, hanem azon, hogy a tűz éghet-e egyáltalán. A karaiták úgy vélték, hogy Szentély hiányában a szombatoknak és az ünnepeknek egy célja van: sötétben és hidegben emlékezzünk a pusztulásra, hiszen ünnepeinket sem ülhetjük meg, ha áldozatainkat nem tudjuk bemutatni. Főként Szaádja Gáonnak köszönhetően a rabbinikus judaizmus győzött, ennek következményével napjainkban is találkozhatunk: többek közt a sólet – a péntek estig megfőzött, és szombat délig melegen tartott étel – által, amit a karaiták elleni győzelmet követően rendeltek el bölcseink.

64_572_3jpg.jpg

Burnótos szelence

Sábeszkor nem csak a vita tüzét nem illik meggyújtani, hanem a valódi, a lánggal égő tüzet sem. Az Amerika felfedezése után elterjedt dohányzással kapcsolatban az egyéb megoldandó kérdések (pl: megengedhető-e a dohányzás böjtnapokon, kell-e áldást mondani előtte stb.) között a tűzgyújtás tilalma az, ami miatt sábeszkor nem lehet hagyományos módon dohányozni. Megengedett azonban a nikotintartalmú dohánypor (tubák vagy burnót) felszippantása: a finomra őrölt dohány tárolására egész Európában elterjedtek a burnótos vagy tubákos szelencék.

Az ehhez a témához választott, kis gyöngyházzal díszített tubákosszelencét Lévi Márk készíttette emlékül Abelesz Baruh orvos számára. A dobozkán Jeruzsálem látképe és Ráhel sírjának ábrázolása mellett a 102. zsoltár 15. verse olvasható: „mert szolgáid kedvelik a köveit és porát kegyelik”. A zsoltár nyitósora szerint a „szenvedő imája, aki nyomorúságában elpanaszolja baját az Úrnak”. Ez a szövegválasztás talán arra utalhat, hogy Abelesz orvos nehéz betegségből gyógyította ki Lévi Márkot, aki hálája jeléül adta neki a dobozkát.

Irodalom

Jacobs, Joseph, Epstein, Judah David: „Tobacco”. In: The Jewish Encyclopedia. New York: Funk & Wagnalls Company, 1903.

Bleich, J.D. „Survey of Recent Halakhic Literature: Of Tobacco, Snuff and Cannabis (Part I)”. Tradition: A Journal of Orthodox Jewish Thought 54 (2022): 101–32.