Ki técé
5Mózes 21:10-25:19
„Ha madárfészek kerül eléd az úton, valamelyik fán vagy a földön, fiókák vagy tojások, és az anya ül a fiókákon vagy a tojásokon, ne vedd el az anyát a fiókákkal együtt. Bocsásd el az anyát, és a fiókákat elveheted, hogy jó dolgod legyen és hosszú életű légy” (5Mózes 22:6-7). A Ramban szerint azért kell elküldeni az anyamadarat, hogy ne a szeme láttára legyen elfogva a fiókája, hiszen ez rettenetes aggodalmat okozna az anyamadárnak, és nem tehetünk különbséget a gyermekek iránti érzések kapcsán állatok és emberek között. Nem kevésbé fontos, amit Rabbi Joszef Háim Sonnenfeld mond: „vajon mikor képes az ember elkapni egy egészséges madarat? Csak abban az esetben, ha a fiókáira vigyáz, egyébként könnyűszerrel elrepülne. Vagyis a Tóra itt kifejezetten arra figyelmeztet, hogy tilos kihasználni a gyermekét, fiókáját óvó anya védtelenségét”. Mi pedig a tórai verset felidézve eszünkbe véshetjük: a kínálkozó lehetőségek nem mindig azért vannak, hogy ki is használjuk őket, olykor csak jellempróbát jelentenek. Ez egyike azoknak a micváknak, amelyekről a Tóra azt mondja, hogy teljesítésükért hosszú élet a jutalom. A talán legismertebb, hasonló hossz jutalommal kecsegtető parancs a szülők tiszteletének előírása. A Talmud rávilágít: ez a két isteni utasítás egymásnak szöges ellentéte. A szülők tisztelete a „hámurá se’b’hámurot” („nehezek legnehezebbje”’), az anyamadár elküldése pedig a „kál se’b’kálot” („könnyűek közül a legkönnyebb”) minősítést kapja. A Tóra pontosan azért adja ugyanazt a jutalmat a legnehezebb micváért, mint a legegyszerűbbért, hogy hangsúlyozza: nincs módunk a micvák értékét a teljesítésük nehézségi fokának alapján kiszámítani.
Szin György: Goldmark Károly szülőháza Keszthelyen
A szülők tiszteletének talán nincs annál kifejezőbb módja, amikor a fiú úgy követi apja foglalkozását, hogy annak tradícióiból épít újat. A világszerte legtöbbet játszott, legsikeresebb magyar opera 1875-ös bécsi bemutatóján a komponista édesanyja többször elérzékenyült, mert elhunyt férjének dallamait idézte fia műve. A szegény keszthelyi kántor fia, Goldmark Károly ekkor már negyvenöt éves volt, s addigi nélkülözéssel teli életébe hozott hatalmas változást a bibliai témájú operájának, a Sába királynőjének hatalmas sikere. Goldmark 1830-ban született Keszthelyen, ahol apja a hitközség jegyzője és a zsinagóga kántora volt. Goldmark egyik fivére támogatásával tanulhatott Bécsben, de mellette zenetanárként dolgozott a Bettelheim családnál, ahol megismerte Sába királynője és Salamon király történetét. A biblikus témához keleties zenei motívumokat választott, amik inspirációs forrása édesapja liturgikus zenéje volt. A darab hatalmas siker lett, Európa-szerte játszották, Budapesten is folyamatosan műsoron volt egészen 1938-ig, amikor a zsidótörvények miatt levették a repertoárról. Az ezt követő hét évben az OMIKE Goldmarkról elnevezett kultúrtermében játszották Komor Vilmos vezényletével. Ekkor Goldmark már nem élt – 1915-ben, a szülők tiszteletéül ígért hosszú élet után hunyt el –, de személye, életműve jelen volt a magyarországi zsidó kultúrtörténet lapjain. A mérhetetlen szegénységből a saját tehetsége révén felemelkedő, a zsidó kulturális hagyományon alapuló művészetet megteremtők szimbolikus alakjává vált. Szülőházán még életében, 1910-ben emléktáblát helyeztek el. Az épületről Szin György festőművész készített képet az 1940-es évek elején, amikor már az ő művészete is csak az OMIKE tárlatain volt látható. A kép 1942-ben múzeumunkba került, a festő pedig – mindössze harminchét évesen – munkaszolgálatosként vesztette életét.
Irodalom
Kopócsy Anna. Szin György (1906-1944) festőművész emlékkiállítása. Merítés a KÚT-ból, XIV. Budapest: Haas Galéria, 2010.
Goldmark Karl: Emlékek életemből. Budapest: Gondolat Kiadó, 2017.