Devárim
5Mózes 1:1-3:22
Korábban említettem, hogy Mose rábénu, azaz Mózes tanítónk ádár hónap 7-én hunyt el, hetiszakaszunkból (1:3) pedig kiderül, hogy utolsó beszédeit svát hónap elsején kezdte el, vagyis a könyv Mózes életének utolsó 36 napját beszéli el. Erre láthatunk utalást az első szóban (אלה – ezek), melynek számértéke harminchat. „Ezek a dolgok, melyeket elmondott Mózes egész Izraelnek” (1:1). Rabbi Háim Joszef Dávid Ázuláj szerint az „ezek” szó harminchatos számértéke arra a hagyományra utal, miszerint minden nemzedékben van harminchat igaz ember, aki miatt a Világ fennmarad. Ahogy a Talmudban olvashatjuk: „a világon nem kevesebb, mint harminchat cádik van, aki fogadja a Sehina [Isteni Jelenlét] színét minden nap”. Más forrás szerint harminchat van Izraelben, harminchat azon kívül.
A hetiszakaszban Mózes erős kritikával illeti szeretett népét, amiről akár azt is gondolhatnánk, hogy egy megkeseredett ember szomorú búcsújának velejárója, de nem erről van szó. Valójában a nép iránti szeretete miatt mondott szigorúbb szavakat, hiszen ahogy a midrás tanítja: „Rabbi Joszé bár Hanina mondta: a kritikátlan szeretet valójában nem is szeretet”.
Ráv Hirsch magyarázata szerint Mózes ötödik könyvének tartalma bevezetésül szolgált Izraelnek egy új életbe, amit Erec Jiszráelben kell kialakítani. Miutan átkelnek a Jordánon, az emberek már nem láthatják Isten jelenlétét napi csodák által, mint a pusztában töltött 40 év során. Szántani, vetni, aratni fognak. Bíróságokat fognak felállítani, létre kell hozniuk a közigazgatást. Szociális rendszert építenek ki, hogy védjék és támogassák a raszorulót és az elesettet. Erős hitre es önkontrollra lesz szükségük, hogy kivédjék a szomszédos pogányok és hamis prófétak csapdáit, kisértéseit, hogy megszilárdítsak a tórai törvényeket, értékeket, és buzdítsak a népet ezek megtartására – ez a legfontosabb célja Dvárim könyvének.
Vitairat
A „kritikátlan szeretet valójában nem is szeretet” gondolata erősen meggyökeresedett a zsidó közösségekben. A különböző vallási csoportok és irányzatok esetenként nagyon erős kritikákat fogalmaztak meg egymás álláspontjával szemben, ami Magyarországon 1868-1869-ben az irányzatok hivatalos kettészakadásához vezetett.
A 19. század folyamán a modernizáció kihívásaira adható válaszok megosztották a zsidó közösségeket. A világra nyitottabb, a társadalomba beilleszkedett réteg számára fontossá vált a polgári jogegyenlőség eszméje, míg a zártabb, a vallási parancsolatok rendje szerint élő ortodoxok tartottak az új lehetőségektől és kihívásoktól. A viták kezdetben elsősorban a vallási praxist érintették, de 1867 után a kormányzat elvárta, hogy a zsidóság – a többi felekezethez hasonlóan – egy valamennyi hitközséget magában foglaló, átfogó szervezetet, valamint iskolai szabályzatot hozzon létre.
Ennek elősegítésére Eötvös József összehívott harminchat zsidó vezetőt, akiknek feladata a zsidóság „parlamentjének”, az Izraelita Egyetemes Gyűlés szabályzatának kidolgozása volt. Már ekkor megmutatkoztak a későbbi szakadás előjelei: Krausz Zsigmond körösladányi ortodox meghívott két külön kongresszus összehívását javasolta, amit a miniszter visszautasított, hiszen az államigazgatásnak nem vallásértelmezési, hanem adminisztratív megoldásokat kellett adnia. Ennek dacára a megszületett memorandummal szemben Krausz ellenvéleményt fogalmazott meg, amit eredetileg németül publikált. A szöveget Klein Salom jiddis fordításában és magyarázataival, a konzervatív Hitőr Egylet anyagi támogatásával az Egyetemi Nyomda adta ki. Mire az év őszén az Izraelita Egyetemes Gyűlés delegáltjainak választási kampánya elindult, már széles körben ismertté vált.
A gyűlés 1868 decembere és 1869 februárja között ülésezett Pesten. A viták során az ortodoxok egy része kivonult, nem fogadta el a kongresszus határozatait, így a magyarországi zsidók szervezetileg is kettészakadtak.
Irodalom
Katzburg, Nathaniel: „The Jewish Congress of Hungary”. In: Braham, Randolph L. Ed.: Hungarian-Jewish Studies Vol. II. New York: World Federation of Hungarian Jews, 1969. 1-33.
Hyman, Paula E. „Acculturation of the Jews in Nineteenth–Century Europe”. In: Tumarkin Goodman, Susan, Kohen, Yerahmiel Eds.: The Emergence of Jewish Artists in Nineteenth-Century Europe. London: Merrell, 2001.31-39.
Komoróczy Géza: A zsidók története Magyarországon II. Pozsony: Kalligram, 2012.