Skip to main content

Zádor István

Önarckép

Festő és grafikus. (Nagykikinda, 1882. jan. 15. – Budapest, 1963. máj. 24.) A középiskola elvégzése után 1906-ig banktisztviselő, de már 1901-től részt vett a budapesti Mintarajziskola tanfolyamain. 1906 – 09 közt Párizsban élt, s felvételt nyert az École des Beaux-Arts-ba. Portréfestőnek készült, közben azonban krokikat is rajzolt. T. A. Steinlen volt a mestere. 1909 – 10-ben a firenzei akadémián tanult tovább. Az I. világháborúban haditudósító volt Vadász Miklóssal és Vaszary Jánossal. 1918-ban Ebédlő c. művéért kis aranyérmet kapott. 1916-ban és 1918-ban a Nemzeti Szalonban és az Ernst Múzeumban állított ki műveiből. 1918 – 19-ben forradalmi riportrajzokat készített; a Tanácsköztársaság bukása után egy ideig Weimarban, majd Münchenben élt. Utóbb visszatért Magyarországra. 1921 – 22-ben az Ernst Múzeumban rendezett kiállítást.. A Szinyei Társaság egyik alapító tagja. Sikeres volt, mint portréfestő (Bajor Gizi ismert arcképe) és mint grafikus. 1938 őszétől Hollandiában dolgozott. Számos kiállítása volt külföldön is. 1958-ban Grantner Jenő szobrásszal rendezett gyűjteményes kiállítást. Kossuth-díjas (1958).

(forrás: www.omike.hu) 

Művei a gyűjteményben: