Skip to main content

Koszta József

Koszta József

Festő (Brassó, 1861 – Budapest, 1949) Fiatalkorában festészetet, és fényképészetet is tanul, később kötelezi el magát a festészet mellett. Művészi képzését 1882-ben bécsi akadémián kezdte meg, majd a Mintarajziskolában, Münchenben, és a Benczúr pesti Mesteriskolájában is folytatott tanulmányokat. Lotz Károly és Székely Bertalan tanítványa volt. Először 1897-ban Hazatérés című festményével hívta fel magára a hazai művészvilág figyelmét, és elnyerte a Műbarátok ösztöndíját. 1902-1903-ban Nagybányára ment alkotni, de inkább a többiektől távol eső Felsőbányán tartózkodott. Ezután Nyugat-Európában volt tanulmányúton szintén magányosan, és hazatérve egy Szentes melletti tanyán telepedett le, és itt élt 30 éven át. Szentesen való letelepedése után bejárta az Alföldet, az alföldi paraszti világ inspirálta. Csak 57 évesen került sor első önálló kiállításra, ami azonban nagy sikert aratott. Az 1920-as évektől festői stílusa már nem változott, témái is állandóak: virágcsendéletek, mezei munka, portrék, ezek azonban variációkban igen gazdagok. Egy ilyen késői korszakából származó Virágcsendélet című képe van a múzeum birtokában MAZSÖK letétként. A kép olajfestmény, 1940 körül készült, és a hátoldalán Braun Emilné Szentes, Kossuth utca 29., Leltár 1. feljegyzés található. AZ „alföldi realisták” barátai és pályatársai Rudnay Gyula, Nagy István, és Tornyai János nagy hatást gyakoroltak a művészetére. Élete vége felé újra hazai elismerésekben részesül friss Kossuth- díjasként 1948-ban gyűjteményes kiállítása nyílt a Nemzeti Szalonban. A róla elnevezett múzeum őrzi emlékét Szentesen. Kossuth-díjas (1948).

 (Forrás: www.artportal.hu; www.kieselbach.hu; Egri Mária: Koszta József. Kritika 1989 (18)9.)

Művei a gyűjteményben: