Bálint Endre

Bálint Endre

Festő, grafikus (Budapest, 1913 – Budapest, 1986). Apja korai halála után egy ideig a fasori Zsidó Árvaházban nevelkedett, de már 16 évesen felvették az Iparművészeti Iskolában, és 20 évesen már Párizsba utazott, hogy megismerkedjen az európai művészettel. Eleinte reklámgrafikusnak készült, csak később fordult a festészet felé, erre Vajda Lajossal való megismerkedése és barátsága inspirálta. Első gyűjteményes kiállítása 1938-ban volt a Tamás Galériában, de 1945 előtti művészi tevékenységét nehéz megítélni, mivel sok alkotását megsemmisítette. Már a munkaszolgálat alatt művészi formában öntötte saját és a zsidóság megpróbáltatásait, például a Gyertyafénynél című linóleummetszet sorozatában. A későbbi alkotásaiban is megjelentek a deportáltak képei, háborús jelenetek. 1947-es párizsi második szürrealista világkiállítás nagy hatást gyakorolt rá, ekkortól jelentek meg képzeletbeli lények alkotásaiban. 1957-1961 között Párizsban élt, 1959-ben a párizsi Édition Lebergerie alkotásait A Jeruzsálemi Biblia című albumban tette közzé, amellyel nemzetközi sikereket szerzett. Műveiből gyűjteményes kiállítást rendeztek többek között Haarlemben (1957), Brüsszelben (1958, 1960), és Párizsban (1959). Az 1960-as, 1970-es években objekteket készített: már nem használt tárgyakat értelmezett újra, ruházott fel új jelentéssel. Hazatérése után sokáig mellőzték, még végül 1973-ban életmű-kiállítása nyílt a Műcsarnokban, és ugyanebben az évben megkapta első állami kitüntetését az „Érdemes művész” címet. Élete végén is büszkén nyilatkozott zsidó származásáról, és rabbi dédapjáról. 1985-ben Kossuth-díjat kapott.

A Magyar Zsidó Múzeumban található Virágosasszony című képe (1948) a Joint ajándékaként került a gyűjteménybe. Az Öreg zsidó című képe, amely temperával készült 1949-ben, szintén ajándékként került a múzeumba. Az Öt metszet a fasizmus idejéből (A szörnyűség elindul.; Pogrom után; A feltámadó Káin; Házunk koporsónk; Lublini ülőfürdőnk) metszetsorozata 1938 és 1941 között készült. A Figura I.,és a Figura II. is 1950-ben készült montípiák.

(Forrás: www.artportal.hu; www.omike.hu; Látogatás Bálint Endre „érdemes festőművésznél”. Új Élet 1973 (28)8.)