Skip to main content

Abádi Ervin

Abádi Ervin (1918–1979) Budapesten született, abádszalóki zsidó családból származott, szülei újságírók voltak. Apja (Abádi Imre), a korai cionista mozgalom egyik magyarországi szervező je, a holokausztban vesztette életét. 
Abádi Budapesten az Iparművészeti Főiskolán tanult, később Rómában lett ösztöndíjas, majd grafikusként és könyvillusztrátorként dolgozott a háború előtt. Emellett a Betar jobboldali cionista mozgalom egyik vezető jeként a magyarországi cionista irodalom műveit is ő tervezte és illusztrálta.

1942-től munkaszolgálatra rendelték, ahonnan megszökött, de a csendőrök elfogták, megkínozták, majd Hidasnémetibe, a szétvert magyar csapatok gyűjtőhelyére szállították. Visszaemlékezésében Abádi leírja, hogy innen is megszöktek, és az úton fekvő halott magyar katonákról levett ruhában jutottak el Miskolcra. A nyilasok ismét rájuk találtak, sorba állították őket, de Abádi még a tüzelés előtt a földre feküdt, így őt nem érte golyó. Egy parasztcsalád bújtatta, nem sokkal később azonban Bergen-Belsenbe hurcolták. Itt a front közeledtével vonattal szállították a foglyokat a frontvonal mögé, de ötnapos út után észrevették, hogy az SS katonák, a vagonokat magukra hagyva, a mozdonnyal megszöktek. A foglyok feltörték az élelmiszervagont, ahol fegyvereket is találtak, a férfiak ezzel védték éjjelente a vagonokat, tartva attól, hogy az SS esetleg visszatér. A szerelvényhez április 3-án érkezett meg az amerikai hadsereg. Abádi 1945 nyarán tért haza.

A munkaszolgálatban, a zsidóüldözések alatt és a koncentrációs táborban szerzett élményeit 27 rajzban örökítette meg, és „Elmondom... ” címmel egy albumban foglalta össze, amely 1947-ben jelent meg. A kötethez Zsolt Béla, a neves újságíró és Szücs Géza - a megjelenést támogató Joint alapítvány magyarországi képviselője – írt előszót. 

„Ez a képsorozat olyasmit mond el a fasizmus történetéről, amit eddig élőszóban vagy írásban senkinek sem sikerült elmondania. A szó legfeljebb megkísérli tetőzni a felsőfokot (...), ezek a rajzok feleslegessé teszi a fortissimót és a hasonlatokat” – írja Zsolt.

Feleségével 1949 végén emigrált Izraelbe, ahol a tel-avivi agglomerációhoz tartozó Ramat-Ganban telepedett le, és mint illusztrátor, dekorátor, rajzoló dolgozott. 1953-tól jelentek meg riportjai, elbeszélései, regényei magyar és héber nyelven. Első regénye, a Bál után (1955), meghozta számára az áttörést, rögtön az egyik legismertebb izraeli író lett, később több írása és dokumentumregénye jelent meg. 1968-tól több magyar lapot és képes magazint szerkesztett, haláláig a legmegbecsültebb magyar íróként tisztelték Izraelben. 1969-ben testvérével, Abádi Sárival közösen alapította a Hét Tükre című független irodalmi, művészeti és társadalmi hetilapot, amelyet haláláig szerkesztett. 

Két csillag két világ című albuma a II. Zsidó Brigádnak állít emléket. A brit hadsereg palesztinai zsidó egységeként működő Zsidó Brigád 1944 végén jött létre, a brit hadseregen belül működött, és harcolt a németek ellen Olaszországban. A szervezet létrehozta a Bribah (héberül „menekülés”) nevű szervezetet, amely segítette az európai zsidó menekülteket, hogy kitelepüljenek Palesztinába. Az albumban Abádi a Brigádról készült fotókat vegyíti saját rajzaival, amelyek megjelenítik mind a varsói, mind a budapesti gettó képeit, de felszabadulás utáni temetőről készült rajz is található közöttük. Ez az album is narratív, egy-egy jellegzetes epizódon keresztül mutatja be a háború - Abádi számára fontos - jeleneteit, érdekessége, hogy az események dokumentálását, az utókor számára való rögzítését itt vegyesen végzik el a fotók és a rajzok. 

Művei a gyűjteményben: