Skip to main content

Gábor Marianne

Gábor Marianne

Festő, grafikus (Budapest, 1917 – Budapest, 2014) Gábor Ignác, irodalomtörténész, és műfordító lánya. Berény Róbert és Szőnyi István segítették eleinte a pályáján, Szőnyi István festőiskolája után 1935 és 1941 között a Képzőművészeti Főiskolára járt. A 1940-es évek elején a zebegényi művésztelepen alkotott, 1938 után számos önálló tárlata volt többek között a Nemzeti Szalonban, és a Tamás Galériában. Számos festői tanulmányúton járt Belgiumban, Hollandiában, Olaszországban és a Szovjetunióban. A második világháború alatt hamis papírokkal bujkált, későbbi képeiben is megjelennek a holokauszt emlékei 70-es 80-as években.  1949 és 1957 között munkáit „polgárinak” bélyegezték és nem állíthatott ki. 1957-ben a Csók Galériában Kassák Lajos rendezi meg képeinek a kiállítását, először az elhallgattatás után. Ezután lassan a hazai, és a nemzetközi siker sem marad el, egyik festményéhez 1966-ban az olasz költőfejedelem, Diego Valeri írt verset, firenzei Uffizi két önarcképét is megvásárolt a gyűjteményébe, és 1977-ben 1046 alkotását bemutató retrospektív kiállítás nyílt a Magyar Nemzeti Galériában. Rónai Mihály András író felesége volt. Tájakat, városképeket, életképeket, és portrékat egyaránt festett. Képeit lágy színvilág, kritikus közvetlenség, redukált festői eszközök jellemzik, portréi karakteresek és ironikusak.

A Magyar Zsidó Múzeum gyűjteményében hat portréja található. Az Apám, Gábor Ignác és Mohácsi Jenő édesanyja című képei magának a művésznek az ajándékai a Múzeumnak 1946-ból. A Szép Ernőt ábrázoló olajképe a MIOI Központi Szociális Bizottságának ajándéka 1951-ből. Dr. Krakovits Gábor, orvosról készült portréja dr. Kádár Anna adománya a Múzeum számára.

 

Forrás: www.kiselbach.hu; www.artportal.hu; Nagy Katalin: A holokauszt a magyar képzőművészetben 1938-1945. Múlt és Jövő 2005(16)1

Művei a gyűjteményben: