Skip to main content

Mácsai István

Mácsai István

Festő (Budapest, 1922 –Budapest, 2005) Tehetsége korán megmutatkozott, már 17 évesen beiratkozott az Iparirajziskolába, a numerus clausus miatt azonban eleinte nem járhatott egyetemre, nyomdász lett. A háború alatt behívták munkaszolgálatosnak, végül a háború vége felé Budapesten bujkált. 1945 és 1950 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult, mestere Bernáth Aurél volt. Számos tanulmányúton járt Olaszországba, Franciaországba és Hollandiába. Rendszeresen kiállító művész 1950-től kezdve, első önálló tárlata 1960-ban volt a Csók Galériában. Később számos önálló kiállítása volt nemcsak Magyarországon, mint például a Műcsarnokban (1978), hanem Münchenben (1982) és Amszterdamban (1984) is. Csoportos kiállításon vett részt 1977-ben Monte Carloban. Mestere hatására eleinte „posztnagybányai-greshames ecsetkezeléssel” festett. De az 50-es,60-as években egyre inkább a hiperrealizmus felé fordult, nagyon kötött, gondos kompozíciókat fest például Pesti gang (1965). 80-as, 90-es évektől tartalmi vagy formai értelemben aszimmetrikus kompozíciók jellemzőek rá, mint például a Téli vadászat (1988) amelyen Brueghel vadászkutyái a Szent István körúton vannak. Egész életében foglalkoztatták Budapest terei, közvetlen környezete ez a 90-es évek közepétől különösen hangsúlyossá válik, gyakran festi meg közvetlen lakóhelyét Újlipótváros utcáit, hátsó udvarait, gangjait. Élete során számos díjban részesült többek között Munkácsy-díjat (1953,1955), Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztjét (2002) is megkapta. Mácsai János zenetörténész és Mácsai Pál színművész édesapja. Élete során számos portrét festett, egy ilyen képe található a Magyar Zsidó Múzeum gyűjteményében is, egy Borsa Mihályról készült olajportré.

 

Forrás: www.kiselbach.hu; www.artportal.hu; november Várnai Vera: Festői Budapest: Mácsai István. Budapest. 2005 (28)11