Bródy Sándor

Bródy Sándor (Eger, 1863 – Budapest, 1924)

Író, publicista. Rajztanárnak és festőművésznek készült eredetileg, de a középiskolát sem fejezte be, mivel családja elvesztette a vagyonát, és már 18 évesen munkát kellett vállalnia egy ügyvéd mellett Gyulán. Első cikkei is itt, a helyi gyulai lapokban jelentek meg. 1884-ben Pestre költözött, és a Magyar Hírlapnál kapott állást. Ekkorra már megjelentek első művei, a Nyomor című novellás kötet és a Faust orvosa című regénye. 1888-től három évig Kolozsváron élt, ahol újságíróként dolgozott (Erdélyi Képes Újság, Kolozsvári Élet). 1903-1905 között a Jövendő című hetilap társszerkesztőjeként dolgozott, amely a Nyugat megjelenéséig a modern, haladó polgári irodalom legfőbb orgánuma volt. 1905-ben öngyilkosságot kísérelt meg. A Tanácsköztársaság szimpatizánsaként bécsi emigrációba kényszerült, amelyből csak 1923-ban tért haza. Színdarabokat is írt, mint például A dada vagy A medikus, illetve színházkritikákat. Bródy Sándor ritkán, de készített rajzokat, például Nagy Endre íróról.

A a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár gyűjteményében Katscher Lipót írót, hírlapírót ábrázoló képe található, melyet így dedikált: „Katscher Berta írótársamnak kézcsókoló szolgája Bródy Sándor”. Ezt a rajzot Kolbach Bertalan ajándékozta a Múzeumnak 1936-ban.

Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon; Írók mint karikatúristák. Az Érdekes Újság 1915(3)38.; Magyar Életrajzi Lexikon; Bródy Sándor életrajza. (https://pim.hu/hu/p/brody-sandor#eletrajz)