Skip to main content

Gráber Margit

Gráber Margit

Festő, grafikus (Budapest, 1895- Budapest, 1993) Először az Iparrajziskolában, majd az Iparművészeti Iskolában tanult. Mesterei Vesztróczy Manó, és Kernstok Károly voltak. 1916 és 1919 között az Iványi Grünwald Béla által vezetett kecskeméti művésztelepen dolgozott. 1920 és 1924 között férjével, Perlrott Csaba Vilmossal Németországban élt. Róla készült szénrajz portréja megtalálható a Múzeum gyűjteményében. Ekkoriban őt is érdekelte az expresszionizmus ennek egyik példája a Fátyolos önarcképe (1921). 1922-ben a Helikon Kiállító Szalon rendezte első budapesti kiállítását. 1924 és 1928 között Párizsban élt, de amikor itthon volt akkor Nagybányán alkotott. Ebben az időszakban a kubisták és Cézanne hatott leginkább a művészetére. Rendszeresen szerepelt a KÚT (Képzőművészek Új Társasága) kiállításain. A holokauszt alatt Szőnyi István és Korniss Dezső festőművészek által készített hamis papírokkal bujkált Budapesten. Háború alatt minden képe megsemmisült. 1948-tól a Szentendrei Művésztelep tagja. Az ezt követő pályaszakaszában általában csendéleteket, enteriöröket, önarcképeket festett (Piaci jelenet, 1975; A Művésztelep kertje, 1979; A tükör, 1980). Művészetének egész életében meghatározó része a grafika. Élete vége felé már nem tudott festeni ekkor jelentette meg Emlékezések című művét, amely 1945-ig mutatja be az ő életét, és a két világháború közötti művészszcénát. A már említett képen kívül még három alkotása van a Magyar Zsidó Múzeum gyűjteményében. Egy Asszony az ágyban című szénrajza, egy Női portré olajképe, mely Perlrott Csaba Vilmosné született Iveith Klára adományaként került be a Múzeumba, illetve egy csendélet.

Forrás: www.kiselbach.hu; www.artportal.hu ; "...hogy lássam, az Ördög győzött-e vagy az Úristen" -Gráber Margittal beszélget Scherter Judit. Beszélő 1992(3)11

Művei a gyűjteményben: