Skip to main content

Szántó Piroska

Szántó Piroska

Festő, grafikus, gobelinművész (Kiskunfélegyháza 1913 – Budapest, 1998) 1931-ben iparművészetet kezdett el tanulni, de egy év után átiratkozott a Magyar Képzőművészeti Főiskolára, innen azonban baloldali politikai tevékenysége miatt kizárták. Ezután magán úton tanult tovább. 1937-ben csatlakozott a Vajda Lajos és Korniss Dezső által vezetett szentendrei művészek köréhez, ezután haláláig a szentendrei művész élet aktív tagja maradt. Korai időszakából kiemelkedő a Kofahajó (1939) című munkája, amely a Szentendréről Budapestre menő vásározó asszonyokat jeleníti meg monumentális alakban. Szőnyi István és Korniss Dezső festő művészek által gyártott hamis papíroknak köszönhetően tudta túl élni a holokausztot. 1950-es évek irodalmi művek illusztrálásával is foglalkozott a megélhetése érdekében. Több mese illusztrációja megtalálható a Magyar Zsidó Múzeum gyűjteményében, mint például Larri Ezer kaland című művéhez, Görgey Gábor meséjéhez vagy a Ludas Matyihoz az 1960-as évekből. Ezeken kívül több más illusztráció, és egyéb témájú tus és toll rajza is megtalálható a Múzeum gyűjteményében Kenedi Anita ajándékaként. Egy Ebédelő című parasztasszonyt ábrázoló toll rajza 1944 körül készült, amikor Szántó Piroska zsidó származása miatt vidéken bujkált, mint parasztasszony élt egy tanyán. Az őt bujtató asszony volt a modell ehhez a képhez. Pályafutása kései részének egyik legmeghatározóbb eleme a Szerelmesek sorozata. Első férje Seiden Gusztáv fotóművész, második férje Vas István költő, akinek halála után pedig nagy gondot fordított a költő életművének ápolására. Életművét a Szombathelyi Képtárnak ajándékozta 1988- ban. Végakaratának megfelelően budapesti lakásukból Vas Istvánnak és neki közösen emléket állító emléklakás jött létre. Kossuth-díjas (1983).

(Forrás: www.artportal.hu; www.omike.hu; S. Nagy Katalin: A holokauszt a magyar képzőművészetben 1938-1945. Múlt és Jövő 2005(16)1.)

Művei a gyűjteményben: