Skip to main content

Perlrott Csaba Vilmos

Önarckép

Perlrott Csaba Vilmos: Önarckép

Perlrott Csaba Vilmos

 

Festő (Békéscsaba, 1880 – Budapest, 1955) Tanulmányait az Iparrajziskolában kezdte, később Koszta Józsefnél, és Nagybányán Iványi Grünwald Bélánál tanult. 1905-ben Párizsban eleinte a Julian Akadémián tanult, majd 1906-ban H. Matisse tanítványa lett. A Salon d’Automne 1907-es tárlatán hét képével szerepelt a Fauve-ok termében. Ekkoriban Gaugain és Cézanne festészetéből inspirálódott leginkább. 1911-ben ösztöndíjjal Spanyolországban járt, 1914-ben tért vissza Magyarországra, eleinte a kecskeméti művésztelepen alkotott. Ekkoriban csendéleteket, városképeket, és mozgalmas aktokat fest. 1920 és 1923 között feleségével a szintén festőművész Gráber Margittal Németországban éltek, és itt megismerkedett az expresszionizmussal. A háború előtt sokszor festett Párizsban, és Nagybányán. 1930 után kezdődött a szentendrei alkotó korszaka, egyre inkább a természetelvűség határozta meg festészetét.1939 és 1944 között az összes OMIKE tárlaton kiállított, amikor származása miatt máshol a zsidó művészek nem állíthattak ki. A 2. világháború alatt munkaszolgálatos volt. A háború után is sokat alkotott Szentendrén, a művészi élet újraindulása szempontjából fontos volt az Ernst Múzeumban 1947-ben közös kiállítása Gráber Margittal és másokkal.

Végrendeletében a Magyar Zsidó Múzeumra hagyta műveinek nagyrészét. Ennek értelmében számos képénél a gyűjteményben található az alábbi ajánlás: Perlott Csaba Vilmos végrendelete értelmében: Perlrott Csaba Vilmosné született Iveith Klára adománya Perlrott Simon és felesége született Klein Róza emlékére 1951-ben. Például a Csendélet hegedűvel című temperával festett képet és a Két akt című olajképet. A szentendrei iskolához is köthető képtípus a „szobor a képben”, tehát a szobor csendéleti tárgyként való megfestése jellemző rá. Ez a gyakori motívum egyrészt a művész és modellje közötti szoros kapcsolatra, másrészt a plasztika, mint műfaj előtérbe kerülésére utal. Perlrott Csaba Vilmos több ilyen típusú képet is készített. Némelyiken a szobor és az ábrázolt alak szinte egylényegűvé válik, az emberi portré és a plasztika ábrázolásmódja összemosódik. Perlrott számos alkotását a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár gyűjteménye őrzi. Például ezt az Önarcképet, ahol a háttérben lévő szobrok a művész műtermi mindennapjait, elkötelezett művészidentitását és a modellekhez fűződő szoros kapcsolatát jelenítik meg. Szintén a gyűjteményben található a Csendélet tájképpel című mű, amelyen a csendéleti elemek már-már összemosódnak az utcakép házaival, a kép közepén látható szoborportré pedig egyszerre hökkent meg bennünket elevenségével és merevségével. Ugyanez, a képépítésbeli feszültség érződik az Olvasók című alkotáson, amelyet 1946-ban az OMIKE ajándékozott gyűjteményünknek, és ami a múzeum centenáriuma alkalmából rendezett kiállításunk egyik fontos darabja. A „kép a képben” vagy a „szobor a képben” itt úgy jelenik meg, hogy a központi szoborfigura szinte egylényegűvé válik a két olvasó alakkal. A festmény érzékletesen szemlélteti a szentendrei művészkolónia fontos jellemzőjét: az alkotók és a modellek szoros egymásrautaltságában élő világát.

 

(Forrás: www.artportal.hu; www.omike.hu; S.Nagy Katalin: A holokauszt a magyar képzőművészetben 1938-1945. Múlt és Jövő 2005(16)1; Járy Péter: Perlott Csaba Vilmos. Új Élet, 1980(35) 17.)

Kiállításai a Múzeumban: 

Modernizmus I. Korai modernizmus: Magyar Zsidó festőművészek 1905-1918., 2000.  

 

Művei a gyűjteményben: